Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Nem szól többet a harmónika...

    Elcsigázottan ment Mária az újságokért a hosszú kerten át, a kikövezett, de már jócskán kikopott járdán, a postaládához. Az évszaknak megfelelő, hűvös, februári délután volt...a még téli nap, gyengén szórta sugarait. Fázósan, lépteit meggyorsítva igyekezett visszafelé, a hidegben, összehúzva magàn, Omától örökölt "itteni" kardigánját. Visszaérkezvén a házba szokásosan a nappali felé vette útját...szokás szerint...majd átböngészi az Opa...mire eszébe jutott, hogy már sajnos felesleges bevinnie. Szegény papi...mióta ágynak esett se ereje, se kedve nincs, kis faluja helyi lapját olvasgatnia. Korábban ez mindennapos volt! Ki tudja? Lesz-e még lehetősége rá? Már a szórólapokból se fogja kivágni ezentúl a kedvezményes heti bónokat. Érezte Mária, hogy ezentúl minden más lesz. Bepillantott a nappaliban ágyban fekvő, hirtelen lefogyott öregemberre, majd a konyhába sietett, hogy friss vízzel kínálja a mindidáig fennjáró, önellátó, 96 éves kedves kis öreget, aki hirtelen ágynak esett.
    Idén márciusban lenne két éve, hogy ismét, ennél a családnál dolgozik a Bécs melletti, kis dimbes-dombos faluban, betegápolóként. Korábban is dolgozott itt, több mint egy évet. Akkor még az Oma is élt...s mikor az Oma elment, Mária másik helyre került. Opa Szilviát választotta, mivel tapasztaltabb, s rátermettebb volt a kerti munkákban. Állapota megengedte, hogy csak egy gondozó maradjon mellette a másik két hétben a család figyelt rá. Másik gondozója Szilvia, mindig lefőzött előre több adag ínycsiklandozó magyaros ételt...valamint mosott, vasalt kitakarított, hogy mindene meglegyen az elkövetkező két hétre.
    Opa idős kora ellenére imádta a házias, finom kosztot, élvezet volt nézni ahogy jóízűen evett.
    Mária egy másik helyre került,de
    megmaradt a jó kapcsolat mindhármójuk között.Gyakran érdeklődött volt kolléganőjétől, Szilviától,a papi hogyléte felől.
    S a kisöreg se felejtette el megkérdezni gondozóját, hogy -Merre van Mária? - Hogy van? -Ha nincs nagyon messze, találkozhatnának egyszer valahol.
    A sors úgy akarta, hogy másfél év múlva visszakerült a házhoz.Utolsó gondozottja egy kedves, 92 éves mami volt, aki kórházba került, állapota szakellátást igényelt.
    Mária a gimnáziumot befejezve, segédgondozóként, majd 10 évig egy újonnan épült szociális otthonban raktárosként, illetve egy munkahelyi beiskoláztatás után 4 évig analitikus könyvelőként dolgozott. Szerette a munkáját, kollégáit.Bár mindig is érezte, hogy igazán, empatikus jellegű munkakörben érezné jól magát. A "nagybetűs" élet ezerfelé sodorta...a gyermekkori vágyak, hogy óvónő esetleg tanítónéni lesz..nem teljesedtek be.Ebben ő volt a hibás egyedül...jött az első nagy szerelem..,S mivel nevelt lány volt, úgy érezte, hogy nem terheli tovább rajongásig szeretett, s őt is nagyon szerető, tisztességesen felnevelő nevelőszüleit...pedig továbbra is segíthették volna álmai megvalósításában! Így a gimnázium elvégzése után úgy gondolta: ha már nem lett, s nem is lesz belőle óvónő, tanítónéni, kicsi gyermekek mellé, bölcsődébe szegődött segédgondozónőnek. Nagyon remélte, persze még annak idején, a gimi elvégzése után, hogy majd egy helyről megy nyugdíjba...valamikor ez volt a normális. De jó pár évvel a válása után, az élet külföldre kényszerítette. Ezért elvégzett egy gyorstalpalós, időskorú, gondozói tanfolyamot. De előtte volt minden, csak még akasztott ember nem...ahol csak munkát talált...kiment "németbe" spárgát szedni,hogy válása előtti-utáni összeszedett adósságait részben rendezni tudja. Előtte Komáromban telefont is megtanult szerelni...sose gondolta volna magáról! Mint újságárus is tevékenykedett, amit nagyon szeretett! Egy lottó tanfolyamot is elvégzett, így a multiknak is gyarapitotta vagyonát, jó pár évig eladóként, és trafikosként. Nem beszélve a sokféle mellékállásról...biztosítási ügynököskődés, ház-és pipere takarítás, szegfűbimbózás, bizományosi ruhaárusítás, gombaszedés, iroda- áruház- takarítás...még postaládát is árult...képes volt hazavinni még egy cicát is... csak adjon túl a azokon a fránya postaládákon végre.
    S most idősgondozóként a szerencse csillaga újra a Stetteni Opához vezérelte aki már állandó felügyeletre szorult, fokozódó demenciája miatt.Azóta, hogy Mária elkerült az Opától, ugyancsak megjárta a poklot...bizony nagyon rossz helyekre is került... Akármennyire is állt pozitívan a dolgokhoz, s volt nagy türelme, nem sok híja volt, hogy depresszió kerítse hatalmába.
    Mária örömmel fogadta az ajánlatot,hálás volt a sorsnak, hogy ismét, erre a jó helyre került, a sok rossz után. Szerette ezt a helyet...Hatalmas nagy kert, tele fákkal, virágokkal.A ház is barátságos volt és kényelmes. Valamitől-ő se tudta még, hogy mitől, de első perctől élettel telinek érezte a házat. A család is, kedves ismerősként, szeretettel fogadta, a korábban édesanyjukat ápoló, 57 éves,szimpatikus nőt.
    Mikor az Oma annak idején hazakerült a kórházból, az Opa a maga 91 évével sokszor besegített a gondozóknak..Igaz, volt olyan is, hogy majd megfulladt szegény Oma mert az Opa stikában akart enni adni a fekvő, csontsovány asszonynak, aki már csak árnyéka volt egykori önmagának...s ugye "biztosan éhes" jeligére,
    majdnem özveggyé vált a gondoskodó papi.
    Summa summárum, korát meghazudtolva, igen aktív, életvidám emberke volt a maga kis bogaraival...gyakran előfordult, hogy bár idős, de még igen aktiv ember lévén sokat tevénykedett a hatalmas kertben...ám hirtelen, mint akit nyílból lőnek ki, csapot-papot otthagyva sietett vissza az ő kis foteljébe...ugyebár kezdődött a kedvenc szériája vagy imádott sportműsora.
    Az első karácsony Máriára esett.Igyekezett hangulatosan feldíszíteni a házat...volt is hozzá minden csecse-becse...az Oma is nagyon szerette a szépet, adott volt minden.
    Azonban ebből a karácsonyból Oma már nem sokat érzékelt.Szenteste a család ott állt a betegágy körül s együtt énekelték a Csendes éjt...később még táncra is perdültek! Opa meg húzta harmónikájával a talp alá valót...Ő, ki megjárta a frontot s hadifogságban is volt... Gyerekkorában egy német katonától kapott egy harmonikát, amin magától tanult meg játszani. Ehhez kapott a jó Istentől a mindig derűs jókedve mellé, kiváló hallást,remek hangot! Élt is a lehetőséggel! Akárhányszor csak alkalma és lehetősége volt rá...családi, baráti találkozásoknál, különböző eseményeken csillogtatta meg, tudását.
    S dalolt a harmónika!
    Legutóbb múlt év karácsonyán volt rá alkalma. Összegyűlt a nagy család Opa lányunokájánál.Húzta és húzta a harmonikáját s derűsen énekelt hozzá, öblös orgánumán.
    Ez volt az utolsó alkalom!- Mondta ezt már két évvel korábban is...
    A múlt év októberében hasát fájlalta s gyengélkedni kezdett.Rohamosan épült lefelé, addigi remek étvágya megcsappant.A botot rolátor váltotta fel. Kivizsgálás, biopszia. Rák lett a diagnózis! Amit ő nem tudott pedig nem volt egy buta ember...vagy nem vette tudomásul...vagy csak úgy tett...ki tudja? Optimista volt mindig! Elejében még azt gondolta, hogy két éve műtőtt sérve rakoncátlankodik...Méltósággal, derűsen tűrte a kivizsgálásokat,még a kórházi váróban is újságot olvasott, mint aki csak a sorára vár,ügyintézés miatt.
    Mindig feltalálta magát, idős kora ellenére is haladt a világgal.Annak idején, elmondása szerint ő se vetette meg a jót...ízes étel, finom bor, cigaretta...Még a flörtnek se volt híján! Ebéd után gyakran mesélt háborús emlékeiről és még sok minden másról...Mária szívesen hallgatta, hamar bizalmába fogadta a sokat megélt, tapasztalt embert...kitárulkozott előtte mintha a papája lenne...
    Nagyon megkedvelte az idős embert lojalitása, empatikus viselkedése miatt. Mint minden kiutazás alkalmával korán kellett kelnie.Az első napon miután megebédeltek mindig mondta neki a papi: menj feküdj le Mária! Tudom, hogy korán keltél...Én azt szeretném, hogy neked is olyan jó legyen itt, mint nekem! Mintha csak otthon lennél...ha nekem is jó megy, akkor neked is! Heuréka! Dolgoztam már jó pár helyen- gondolta magában Mária...de ilyet még véletlenül se mondták sehol...pedig tudhatja a család, hogy ezeken a napokon éjjel indulunk...a gépkocsi vezetők a sajátjuk mellett még 8 asszonysorstárs egészségét kell, hogy óvják a hosszú úton, hogy ápolhassuk szeretteiket. Az én Opám tudja!- gondolta Mária. Nagyon emberséges volt! Na meg az az átkozott cigeretta! Márijá, ahogy itt szólították,dohányzott. S előfordult, hogy elfogyott az a fránya bagó...a mi öregünk telefonált a nem messze lakó vőjének,hogy szépen kéri: hozzon ennek a bolond, de rendes lánynak "tüdőölöt"...
    Valamikor ő is szívta...de amint 60 évesen gyomorral műtötték, orvos fia javaslatára lemondott borról s "csibukról" is. De a nőkkel még 96 évesen is flörtölt! Nemrégiben feküdt be egy 'ottalvós" kivizsgálásra...másnap mikor mentek érte, azon kapták, hogy viccesen évődött a nővérekkel! Senki senézett soha szúrós szemmel az öregre... valamit tudott a papi...a humorára, az egyszerű nyitottságára mindenki vevő volt!
    Az Opával együtt eltöltött 3 év tanúbizonysága volt annak, hogy nyitottnak kell lenni embertársaink felé...
    A mi kis öregünk egyre gyakrabban érezte, hogy nincs valami rendben "odabent".Ez később külsőleg is megmutatkozott...Bal lába háromszorosára dagadt, s ágyéka felett duzzanat képződött.Azt mondta, hogy ő már nem műtteti meg magát...eleget élt...tartalmas, szép élete volt, lesz ami lesz...
    A családi orvos javaslatára elfogadta a sugárkezelést, hogy ezáltal a duzzanat majd visszahúzódik.Csak annyit kívánt, hogy fájdalommentesen, békésen ülhessen a kedvenc foteljében...s tudjon jókat enni,nézhesse kedvenc tévéműsorait.
    Meglett, 96 éves kora ellenére mindidáig egyedül látta el magát.A tágas, barátságos ház emeletén volt az ő rezidenciája, ahová egy elektromos lift segítségével jutott fel. Nehézkesen de büszkén látta el magát, még nem akarta gondozói segítségét kérni. Sajtkukacsága"miatt egyik nap böjtje lett...elesett...szerencsére nem lett semmi baja! Viszont itt volt az ideje, hogy saját épsége érdekében akarata ellenére leköltözzön.S ez sajnos a bérelt betegágyat jelentette amit csak alul, a tágas nappaliban lehetett felállítani. Az Omának is így volt... Opa ezt nem akarta..az Oma is ott feküdt majd másfél évet...s mennyit szenvedett! Bár mindent megtett a család s a két ápoló is szivvel- lélekkel...Oma elment.
    Opa ettől tartva, ösztönösen elhatárolódott betegágy, s pelenka ügyben...Mária megértette s együttérzett az öregemberrel...s mivel már koránál fogva is voltak bizonyos pisilési problémái is a papinak, lassan a vizeletkacsát is el kell felejteni... mert már az se funkcionál úgy, ahogy kellene.Ezentúl rendszeresen pelenka viselésére szorul.Mein Gott! Ez húzós lesz...Mária nagyon sajnálta az öregembert.Viszont az ésszerűség és a higénia ezt diktálta.
    Paradox egy helyzet...mikor kicsi a gyerek imádkozunk, hogy minél előbb szokjon le a pelusról..s most meg a lelkére kell beszélnünk, hogy fogadja el, pisiljen bele, bírja a speciális betét!
    Mária nagyon félt, hogy nehéz lesz a váltás.30 évig a saját megszokott helyén aludt...s ez a pelus téma is...Ám legnagyobb meglepetésére gördülékenyen ment minden. Mikor a mentősök meghozták a betegágyat Mária, hogy megbarátkoztassa vele a papit, ráhuppant a matracra s ezt mondta; Hogy ez milyen kényelmes Opa! De az is volt! A tévét is nagyon jól fogod látni innen...s nézd csak! Lehet mindenhol állítani..le és vissza...középen...még az olvasáshoz se kell extra párna!
    S a mi Opánk,aki eddig a maga ura volt, a maga feje után ment, most kezes bárányként alkalmazkodott. Az első pár nap, bár kényelmesnek mondta az ágyat, szokatlan volt, érthető módon...Napokkal később,már megnyugodva szuszogott újkeletű ágyikójában.A pisi kérdés is hamar megoldódott...első két napban nappal kacsa, este betét. S későbbiekben minden a helyére került mindkettőjük érdekében. A vélt nehézségeket hamar átvészelték.A borotválkozás még egyelőre az ő privilégiuma maradt,- Mária igyekezett mindenben amiben csak lehet, hogy Opa megőrizhesse emberi méltóságát.
    Békében teltek a napok, de papikánk nem érezte jól magát. Megcsappant étvágyàt mégjobban gyengitette az egyre erősebb fajdalomcsillapitók szedése, sokszor hányingere volt.A tablettákat cseppek váltották fel.Hála az égnek nagy fájdalma ezáltal nem volt, s ha mégis, plussz cseppekkel orvosolták gondozói.Viszonylag derűsen olvasott vagy tévézett fekvős foteljában.
    Szilvia és Mária két hetes turnusban váltották egymást. Szilvia már 5 éve gondozta a bácsit, ami ápolásba fordult át,állapota rosszabbra fordulásával.Jámbor volt a kis- öreg, ám ritkán előfordult, hogy néha összetűzésbe került gondozóival.De soha nem volt haragtartó s ezt egyre erősödő demenciájának se volt betudható.Mindig próbált együttműködni gondozóival.
    Miutan az Oma elment szeretett fia után, a sorsba belenyugodva Opa élte derűs kis életét, mint korábban. Korát meghazudtolva ténykedett:
    kertet művelt, festegette megkopott kerti törpéit...még fát is aprított! Nagyon szerette családját,a társaságot, s az embereket.Telefonon is gyakran diskurált...a családja napi szintén tartotta a kapcsolatot vele.A heti bevásárlásból ő se maradhatott ki, főleg eleinte. Jogosítvánnyal is rendelkező gondozóival utaztak a közeli városba.Botjára támaszkodva szívesen nézelődött.Mindig figyelt arra, hogy segítőinek, kik távol voltak a családtól, legyen ideje kicsit "sopingolni", felüdülni. Ilyen alkalmakkor aznap még főzni se engedte őket! Grill csirkét és kész krumplisalátát fogyasztottak aznap...a korona pedig a bevásárlás utáni kávézás volt a Mac'Donals"-ban. Meg is látszott egy idő után...nemcsak a papi de Mária is felszedett néhány kilót..
    Nagyon szerette az állatokat. Korábban három cica is volt a háznál.Egy benti...a Pinke... ő volt az elsőszámú kedvenc.... A második egy gyönyörű fekete vendég cica volt- valószínűleg háznál élő... őt Múrlnak keresztelte el- kétnaponta látogatta meg az Opát- a mai napig nem tudni hogy miért jött két naponta az ápolt cica az Opához.Biztos érezte a kisöreg iránta való szeretetét, jó indulatát.Ilyenkor királyi fogadtatásban volt része az egyébként kétszeres cicagazdinak.Behívta a házba s mellére fektetve nézte kedvenc tévéműsorait. A harmadik cica, Mimi, egy szépséges cirmos volt...cirka tíz éve szegődött a házhoz.Nagyon vad volt mégis a papi valamilyen úton-módon megfogta és ki lett kasztrálva. Szívesen elfogadta a kosztot s a garázsban kialakított kvártélyt, de csak az utolsó egy évben szelídült meg.De mennyire! Szinte lehetetlen volt lépni nélküle az udvarban! Idővel Pinke a kedvenc, eltávozott az örök vadászmezőkre, ahol nem egeret hanem valószinüleg "Stangelt" vadászhatott.S nem tudni miért egy idő után Murl se jött többé... Mimi pedig élvezte a papi elsődleges, kitüntető figyelmét.Szivesen csatlakozott a kisöreg eleinte rendszeres délutáni sétáihoz, s pontban du.4 órakor az ajtónál várta sétálópartnerét. Mindig a papi előtt lépkedett... s megállt ha észrevette hogy gazdája lemaradt. A séta végén, a kertben lévő padra leülve próbálta megsimogatni az évek óta nála élő vad macskát.S lassacskán megengedte hogy a kisöreg simogassa s még néha ölben is vegye.Csak neki- s az utóbbi időben őt etető két gondozónak se szavazott még neki. Lassacskán szoros szálak kötötték őssze az állatszerető öregembert és Mimit!Sajnos már nem került sor többé a közös kerti sétákra. Korábban mig ő etette...s ahogy egészségi állapota hanyatlott lefelé, a gondozóira bízta a cicát.Ám súlyosbodó demenciája ellenére is eszébe jutott néha megkérdezni:hogy megetettük-e a cicát!
    Jó sora volt itt mindenkinek a háznál. A madarak hálásak csicseregtek a sok magocskáért...s egy sün család is élvezte Opa vendégszeretetét! Eleinte Mimi porcióját dézsmálták meg. S mi után egy-két alkalommal cselesen meglesték az esti betolakodókat... szívükbe zárván az édes pofájú süniket ők is a ház lakói lettek...kosztolók lettek...egyre szelídebben viselkedtek, s a süni-szülők már nem inaltak el mindig ha meglátták őket.
    S mikor most e sorokat írom, ápoltunk erőtlenül, fekszik betegágyában...készülődik az ő asszonykájához.
    Előtte három nappal, egy szombati napon Szilvia még kiültette kedvenc foteljébe. Valami oknál fogva fel akart állni, ami csak segítséggel ment már az utóbbi időben...de erőtlenül hanyatlott vissza a foteljébe.Valami történt a kisöreggel. Telefonon kérte a család segítségét, s ágyba fektették a beteget. A váltás napján Mária szomorúan vette tudomásul a tényeket, előzőleg váltója, Szilvia már tájékoztatta Opa hanyatló állapotáról.Az utóbbi két hétben már nem kívánt enni- kis levest próbált Szilvia unszolására magába erőltetni..de folyamatos hányingere nem engedte.S keveset is ivott.Semmit nem kívánt már...
    Rettenetes két nap következett. Az immáron 10 éve nyugtató, számára altató tabletta elhagyása, valamint a sugarazás, zavart, agressziv viselkedést eredményezett a -néha magához térő, agonizáló betegnél. Az orvos erősebb fájdalomcsillapító cseppeket írt fel. A morfiumtapasz erősségét megemelték.
    A legtöbb amit tehetünk, hogy bíztositsuk a fájdalommentességet, ha magánál van itassuk! Legfőképp nyugalmat számára!-mondta a házi orvos, a család barátja.Két nap múlva kicsit jobban lett.A már jóideje tartó, mondhatni vegetáló beteg többet ivott, s minimális pépes ételt is elfogadott. Boldogan fogadta a hirt a család, bíztak a lehetetlenben...hátha még jobban lesz! A gondos ápolás ellenére szervezete kezdett összeomlani. Szomorúan ült Mária az ágya mellett, s aggodalommal fogta mindkét kezével az egyre gyengülő papi vékonyodó, eres kezét.Tudta, hogy már nem sok lehet hátra...
    Tartamas, gazdag élete volt gondozottjának.Keveseknek adatik meg, ilyen magas életkor...
    Elfogadva a megváltozhatatlant, továbbra is legjobb tudását adva, szivvel-lélekkel igyekezett megkönnyíteni Opa hátralévő idejét itt e földi létben...Gondosan megigazította feje alatt a párnát, ránézett a magatehetetlen testre...a sírás kerülgette.
    Pedig már több mint egy éve van annak, hogy nem tudott sírni a korábban azonnal elérzékenyülő asszony.
    Hitte, hogy mindenkinek van egy
    sorsgerendája...neki is megvolt...amit ha nem is a teljes élete során de cipelnie kell!
    A sorsgerenda, ami az évek múlásával nehezedik.
    Mária mint korábban említettem, árvalány volt.Kicsi korától szeretett nevelőszűlők igazgatták nagykorúságáig
    Szerencsésnek is érezte magát! A mindig optimista de néha naiv szemlélete, de főleg nevelőszülei jóvoltából,a sors tudatos, egészséges gondolkozású emberkévé formálta.Két éve kezdte keresni vér szerinti szüleit, mikor nagyobbik gyermeke, Tibor hirtelen beteg lett. A diagnózist megtudván- hallóideg daganat- úgy jött mint derült égből a villámcsapás - megfogadta magának, hogy nagyon erős lesz! Nem sír! Mindennel szembe száll! Emlékezve számára nagyon kedves,de sajnos már elhunyt tanárnője, Edit néni szavaira:ne adjátok fel soha gyerekek! Lélekben megerősödve, megkeményedve vette fel a küzdelmet anyai oroszlán szivével. Lánykája, szintén a nagy terhet magára véve, támogatta végsőkig édesanyját, s a testvére iránti szeretete, lélekben erős kősziklává változtatta az egyébként vékony, karcsú lányt. Nem hiába lett Petra neve! Az egész család fel vette a harcot... Fia szeretett barátnője Ági, szinte végkimerülésig ott volt mindig mellette, egy napot se kihagyva! Sógora, Norbi is mindenben mellette állt! S Mária kedvese, Rudolf volt az, ki mindig vigasztalta.
    S győztek! Bár azóta is örök félelem lakozik az anyai szívében...
    De jó lenne bőgni egy jó nagyot!--gondolta.Elengedni ezt a sok feszültséget! Megkönnyítené állandóan reszkető szívét...s talán megnyugvást hozna.
    Itatni próbálta Opát. A száraz, kirepedező ajkú emberke még hálásan ivott a csőrös pohárkából. Lassan kortyonkként itatta...ennek ellenére is hányt.- még az a kevés is kijött belőle. Megtörölvén száját Mária lágyan megsimogatta Opa dolgos két kezét...miközben azt mondta szeretett betegének...ha menni akarsz Opa, menj! Nem tartalak vissza...repülj a mennyek országába ahol nincs több fájdalom...ahol az angyalok, s már elhalt rokonaid várnak sok szeretettel...ahol az égieknek húzod hőn szeretett harmonikádat..miközben énekled a közös dalunkat amit velem és a Szilviával is énekeltél...a Sej-haj Rozit...
    Opa!
    Nem fogom soha elfelejteni jóságodat! Mint az sem, hogy három éven keresztül te bíztosítottad megélhetésemet.
    Hogy mennyire örültünk együtt, a sok-sok nyíló kerti tulipánnak...egyszer megszámoltam...több volt mint négyszáz! S a többi sok virágnak... a csodaszép rózsáknak...
    Mennyire örültél az együtt elültetett, immár árvuló árvácskáknak...
    S az összes többinek mi csak kertedben nyílott! Akik Oma s a te gondos kezed által lettek ültetve....
    Mennyire örültünk a házadhoz lopakodó süniknek! Lefotóztam a telefonommal és örömmel mutattam neked,ha már nem értél ki fájós lábaiddal, hogy megcsodáld új kis lakótársainkat.
    Azt se felejtem el, hogy mennyire alkalmazkodtál hozzánk a nappali takarításakor...eleinte szúrósan néztél ránk, hogy miért macerálunk délutáni tévézés közben... foteledben ültél, s lábaidat engedelmesen felhúztad, hogy rendesen el tudjuk tüntetni a földre lepottyanó morzsákat s a kilöttyent tejeskávéd nyomát.
    Nem felejtlek el soha Opa! Még a ritkán elóforduló szúrós nézésedet se..ami percek alatt megenyhült... tégedet féltve próbáltunk Szilviával visszatartani a számodra már veszélyes tevékenykedésektől...
    Mindig örömmel emlékezem majd az együtt elköltött ebédekre, ami szívesen fogyasztottál el velem.
    S arra, hogy cukornak, mindig kell lennie a háznál...
    Addig is mindent megteszek, hogy méltóságosan távozz a mennyek országába!
    Búcsúzom tőled Opa, s minden szerettem nevében is!-Ki csak hírből ismerte felejthetetlen emberségedet! Búcsúzik tőled kedvesem,Rudolf is...millióból egy az ilyen ember, mint te- mondta ezt mélységes aĺázattal.
    Búcsúzik tőled cicád is, Mimi! Hiányozni fogsz neki nagyon! Lórika a papagáj is, ki felvidított jó párszor ha mutattam a telefonomon neked.
    Ezeket a sorokat éjjel, az ágyad mellett ülve írtam..miután kezedet fogtam, s megnyugodtál...
    mikor testben még itt voltál velünk, ám lelkeddel már az örök üdvözülés felé szárnyaltál szívedben szeretetben és békében!
    Nem szól többet a harmonika...
    S tán a mindent felszabadító, megkönnyebbülést hozó sírás is utolér...

    Karl Gittenberger /Opa/ emlékére.

    2020. Február 12.

    Csatolt fájlok:

    dhorvath kedveli ezt.
  2. Vársz-e még? Vágysz-e még?
    Csókom tűze él-e még?
    Várod még jöttömet, mint vándor a hajnalt?
    S csókolnád éhesen szomjazó ajkam?

    Várod még, hogy szemem mély tükrébe láss?
    Hogy szívemnek sóhaját karoddal öleld át?
    Hogy vénülő testemet kezeddel kísérd?
    S lágy, puha szellőként a lelkemig érj?

    Én várlak reszketőn! Míg hajnal csak hasad...
    Míg hold kél fel az égen! Ezüst csillagfény alatt...
    Várlak! Míg lelked a szívemig ér...
    Míg szíved dobbanva fordul felém.
    dhorvath, Timi070 és Beka Holt kedveli ezt.
  3. Ölelj!

    Mint forró pillantás...úgy suhant el a nyár.
    Emléke szívemet balzsamként járja át...
    Iszap szagú,édes Duna parti fánk...
    Szeretem! Míg élek! S ölelem át...

    Láthatatlan karja védőn átölel...
    Suttogja fülembe: ölelj, ölelj, ölelj!
    Immár rozsdàs levelèvel robbant be az ősz...
    Ám ő méltósággal tűri a rohanó időt!

    Az elmúlás lelkemet bànattal hatja át...
    Látván, hogy hullajtja levele hadát...
    Átölelvèn èrzem vigasztal engemet...
    Várj csak! Harmatos tavasszal,újra zöld leszek!

    S értelmet kap mindjárt a perc és a holnap!
    Míg ölelsz s ölelnek! A jelen az most van!
    Múló időt bízva, derűvel éljed át!
    Szeress! S ne feledd! Az óra jár..
    20170716_165834.jpg
    PM.

    2017. november 28.
    dhorvath és Beka Holt kedveli ezt.
  4. Neked...ki szívem bíztatója vagy.
    Neked...ki te érted, bús mosolyt fakaszt.
    Neked...ki éjjel mint lágy szellő simogatsz!
    S forrón folyó könnyem arcodon átsuhan.

    Neked kinek szava lelkem szép sóhaja.
    Neked...kinek hinni vágyom csak valaha.
    Neked...kinek szeme tükrözi hitemet!
    Ki szűntelen keres éltető jelent.

    Neked...ki válaszod súlyától nem remegsz..
    Neked...kinek tetteidért, tán csak ösztöne felel.
    Neked...ki keresed még meg nem lelt helyed!
    S érzelmek súlyán, mint mérleg meglebegsz.

    Nekem... kinek szíve szerelemmel teli.
    Érzelmek értelmét, mint egódat, keresi.
    Éltem érted lett forrásból, dús patak!
    Kiért érdemes volt élnem, valahol s valaha.

    Neked...ki sorsom édes mostohája vagy.
    Neked...ki tudod, hogy újra jön a tavasz.
    Neked kinek szívét szerelem nem leli!
    Bár nyúlok érte fájón, s énem is keresi.

    Neked...kinek szíve nem tudja mit akar.
    Neked kell mondanod, hogy jő még új tavasz.
    Nekem, ki szìvében még ott remeg a tél!
    Bizakodva, vágyón, új tavaszt remél.
    dhorvath, Igipapa, phoenyx és 1 másik tag kedveli ezt.
  5. A szeretet az egyetlen, amit magaddal vihetsz bárhová.
    Súlytalan de mégis hatalmas!
    dhorvath, Hedniskhjertad és emerycus kedveli ezt.
  6. Testem-lelkem milliónyi sejtjével érezlek...ha távol is vagy tőlem, a szívemhez oly közel!
    S e mámorító,édes érzés mélyen, boldogan átölel.
    dhorvath és emerycus kedveli ezt.

  7. Míg őszinte mosolyoddal locsolod lelkem minden zugát,hitem benned él!
    S meglásd! Lelkünk együtt ujjong majd...
    Szabad madárként szárnyra kél!
    dhorvath és emerycus kedveli ezt.
  8. Szeretlek. S táncolok az élet kötelén...
    Születtem, hogy legyek, küszködjek mindenért.
    Lelkem erős vágya, hogy éljek, szeressek! Téged és mindazt, mit életnek neveznek.

    Szeretlek. Akkor is ha az élet mostoha...
    Éltet a levegő, víz és napkorona.
    Ezernyi szépsègét tiporni nem hagyom! Világnak fájdalmàt éltemként hordozom.

    Szeretlek.Bánatod súlya reám béklyóként szakad...
    Hordoznám terheid,lègy újra erős ès szabad!
    S hogy lelked üdvössége nyugalmat leljen, bíztató szavaim bús szívedbe ejtem.

    Szeretlek.Míg mag bújik, áldott, puha földből...
    Szerelmem erős, végtelen szívmező!
    Életünk mezején még sorsmagok ülnek...Együtt várva tavaszt, ültessül el őket!

    Szeretlek. S szerelmem ereje gyógyitsa lelked!
    Hited ha elhagyott, merülj el...bennem!
    Apró porszem vagyok az èlet küszöbén...Àm ha te szèl vagy,veled szárnyalok én!

    Szeretlek.S repülünk, míg hitünk erőt ad...
    Szerelem özöne, porszemek ostora! Szálljunk sorsunk felett,mi sokszor tengermély...
    A szeretet mi segít...
    S mindig bennünk él!
    dhorvath és Tilinger Istvánné kedveli ezt.
  9. Lágy, esti dallam simogatja lelkem... bár messze vagy tőlem, karomban érezlek!
    S már dallamok szárnyán suhanok feléd...
    Érzelmek özöne mint üstökös csap belém!

    Érzelmek húrjait pengesd hát kedvesem! Én ott leszek veled...hol a csend nem felel.
    Szívemnek húrjai pengenek, s lásd, sírok...
    S hangod selymét hallván, lágy karodba hullok...
    dhorvath és Tilinger Istvánné kedveli ezt.
  10. Lobbanó szerelmi fények...
    Suttogó hajnali vágy...
    Kéjhozó, mámoros este...
    Szívemben lobban a láng.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Kétely és tétovaság...
    Vérző szív, háborgó tenger...
    Eszem csak bénultan vár.

    Lobbant szerelmi fények...
    Ölelés, s még forróbb vágy...
    Remény és bizalomtenger...
    Testvérként egy úton jár.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Métely és féltékeny vád...
    Szerelmet kiölő ábránd...
    Álmatlan józanodás.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Tények és várakozás...
    Emlékek, hangok és képek...
    Dagályként, szívembe vág.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Végtelen, mély odaadás...
    Lázadó, izzó elme...
    Csendben, bízakodva vár.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Felejtés, elfogadás...
    Illúziók, vágyak, remények...
    Lobbannak még, de fáj!
    dhorvath kedveli ezt.
  11. Mint vándor, ki bízva vár esthajnal csillagot,
    lelkemben vágyódva várom a holnapot!
    Mint ketrecéből szabadult madár,
    repülnék feléd, hogy karodba zárj.

    Bíz pörgetném előre bús idő kerekét,
    Sejtjeim sóhaja hajtaná, elébb!
    Esthajnal csillaga társammá szegül,
    S fészkedbe érkezvén lelkem üdvözül.
    dhorvath kedveli ezt.
  12. Érezném bár véled a tavaszi illatárt...
    Bújnék karodba, szívedhez közel!
    Ám távol vagy tőlem én kedvesem...
    Lelkemmel simogatlak tovább.
    dhorvath kedveli ezt.
  13. Érzem szavaid hívogató vágyát...
    Lüktetnek itt belül...s mint a villám jár át!
    Ám távolság szele fújja szét az álmunk...
    De ha úgy akarjuk, szélvészként szállunk!

    Szállunk egymás felé mint pillekönnyű lepkék...
    Felhők felett hálunk ...s lelkünk válik eggyé!
    S mit nekünk távolság, ha vonzódunk egymáshoz..
    Tér és idő elvész! Ha a szenvedély lángol!
    dhorvath és lelkes.miklos kedveli ezt.
  14. Hagyd szabadon szárnyalni! Ha akar úgyis fészkedbe repül! Ám ha szárnyát szeged, elérni nem fog hozzád! Soha!
    S szerelmed be,nem teljesül!

    Rügyező szerelmem virágba borult...a tavasz immár teljes pompájával szívembe költözött!

    Szeretni és szeretve lenni! Csak ez számít! Ez mozgató rúgója életünk minden percének. Minden más földi hívság, csak hamis illúzió...mit sem ér nélküle. A szeretet erszénye sose üres, mindenkit gazdaggá tesz!
    dhorvath, phoenyx és cortes kedveli ezt.
  15. Valóság és álom..meg kell mindkettőt élni...Néha tán fordítva? A valóságot álomként, az álmot valóságként! Így talán élhetőbb lenne?

    A boldogság mit szívedben már megéltél, lelked mélyén puha fészket rak! S ha gyorsan, füstként el is szállt, ne bánd! A fészek ott maradt... s áldott melegével újra vonzza azt!

    Minden emberi kapcsolat megtanít valamire...ha akarod, ha nem. S hidd el, előbb-utóbb hálás leszel érte. Én az vagyok!
    dhorvath, szail56, Luigi48 és 1 másik tag kedveli ezt.