Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. MIT-Label-Neurons_0.jpg

    Elátkozott volt ez a hétfő. A focibíró felesége felmutatta a férje által otthon felejtett sárga lapot a kutyának, mert az nem törölte le a sáros lábát, amikor bejött a házba. Nála rosszabbul járt a macska, aki egy elvétett ugrás miatt leszakította a sötétítő függönyt. Azonnali piros lapot kapott, amely automatikusan két nap kizárást jelentett a házból. Az állatudvarban is általános felfordulás uralkodott: a kakas elfelejtette felhúzni a vekkerét és emiatt elaludt, három nap tyúkelvonást kapott. A malac, dagonyázás közben lefröcskölte a piperkőc birkavezér ünnepi bundáját, ezért bizony ő is szorult, büntetése moslékelvonás lett. A két liba megint részegen jött haza, ezért a gazdaasszony elvonóra küldte az iszákosokat. A libák is pórul jártak, mert a főnökasszony beleunt, hogy nem tudtak már megtanulni libasorba járni, ezért katonai kiképzésre kellett jelentkezniük. A tehén nem szép sorban pottyantotta el a tányéraknákat, ezért precíziós tanfolyam várt rá. A ló átlátva a helyzetet, ki sem mozdult az istállóból, úgy gondolta, ha nincs szem előtt, abból nem lehet baj, de tévedett, mert a bíróné éles szeme kiszúrta, hogy megint nincs rajta az általa kötött hálósapka, amit karácsonyi ajándékként adott lóuraságnak. Ezért durcás arccal bevágta az istállóajtót és megfogadta, hogy a ló semmit nem kap közelgő névnapjára.

    Este a ház ura hazaért, gyanús csend fogadta, majd éles fütty harsant. A három kismalac felváltva fújta a régen elveszettnek hitt bírói sípot, majd skandálni kezdtek:

    - Hülye bíró! Szemüveget a bírónak! Sárgarigó! Tudjuk ám, hogy megint elcsaltad a meccset, Te szemétdomb..!


    A koponyában csak néhány fiatal neuron téblábolt, nekik is kevés tennivalójuk akadt. Az idősebbek, a kisagy hátsó zugában kialakítottak maguknak függőágyakkal egy pihenő helyet. Egész nap itt henyéltek, kártyáztak, vagy olcsó viccekkel szórakoztatták egymást. A legöregebbek régi, unásig ismételt történetekkel traktálták az ifjoncokat.

    Váratlanul nagy sürgés-forgás termett a folyósón. A bejárathoz legközelebbi ágyról lekászálódott egy neutron, felvette a mamuszát és kinézett, hogy mi történt. Kisvártatva visszajött, leült az ágya szélére. A többiek, látva a döbbent arcát, unszolni kezdték:

    - Mi a helyzet, mondd már!

    - Nem fogjátok elhinni, vége a jólétnek, munka van. A „Kinéző” továbbított egy filmet, amely szerint a gazda elment a hangszerboltba és vásárolt egy szintetizátort. Az öregebbek emlékeznek, hogy a főnök fiatal korában zenélgetett, úgy néz ki, hogy megint fog.

    A többiek döbbenten hallgatták, majd megszólalt az egyik:

    - Mit akar már 66 évesen. Ilyenkor már lassabbak a reflexek, sok meló koordinálni a jobb és bal kezet. Miért nem voltak jók neki az eddigi szokásai. Frankón pocsolyarészegre itta magát és nem kellett gondolkodnia, nekünk meg pihi jutott osztályrészül. Kinek a fenének jutott eszébe ez az eszeveszett ötlet?

    - Állítólag a nagy öreg bölcs sugallta, ugyanis ha meglátogatta gazdit az unokája, csak bambán nézett ki a fejéből, a minden napos alkoholmámor hatása alatt. Most ennek vége, mert befészkelte magát a gondolat, hogy ez így nem mehet tovább!

    Immár tiszta fejjel, minden nap ott görnyedt a gép fölött és gyakorolt. Már nagyon várta, hogy meglátogassa az unokája és rég elfeledett dallamokra megtaníthassa őt…


    Szemere a százlábú unottan sertepertélt otthonában. Nem tudott mit kezdeni magával. Keveset olvasott, mert a szemei gyorsan elfáradtak, a tévét unta, mert állandóan csak politika fröcsögött belőle, zenét most nem akart hallgatni, mert csendet szeretett volna maga körül. Leült a foteljába és keresztbe tette mind a száz lábát. Hirtelen nagyon magányosnak érezte magát, egyre jobban izzott benne a vágy, hogy végre társat találjon. Elment a laptopjáért, felnyitotta és böngészni kezdte a társkereső oldalakat, de nem talált az igényeinek megfelelő partnert. Elhatározta, hogy ő fog feladni egy hirdetést, hátha nagyobb szerencsével jár. Előtte azonban jól átgondolta, hogy milyen jellegű legyen a bemutatkozása. Úgy döntött, hogy őszintén leír magáról mindent, sokkal rosszabb, ha az első személyes találkozásnál derülnek ki a turpisságok.

    Feladta a hirdetést és izgalommal várta a jelentkezőket.

    Napok teltek el, de semmi nem történt. Már éppen, azon kapta magát, hogy törölni akarja a hirdetését, amikor megcsörrent a telefon:

    - Szia, itt Emőke. Olvastam az általad feladott aprót és felkeltette a figyelmem, hogy Te nem a jó tulajdonságaidat reklámoztad, hanem bizony felsoroltad a hibáidat is. Ez tetszik, szeretem az őszinte lényeket. Megkérdezhetem, hogy mi az az általad leírt apró testi hiba?

    Szemere csak nehezen tudott megszólalni a testét szétfeszítő örömtől:

    - Nagyon örülök a hívásodnak. Tudod, ez a kis testi hiba onnan ered, hogy Viziló Beáta tánc közben figyelmetlenségből rálépett a nyolcvankilences lábamra, és azóta erre egy kicsit sántítok. De aki nem tudja a történetét, az észre sem veszi.

    - Értem. Hát… azt hiszem ez nem fog összejönni. Tudod, mit szólnak majd a barátnőim, hogy egy nyomorékkal járok. – azzal lecsapta a telefont.
  2. letöltés.jpg

    A vadlovak békésen legelésztek kedvenc helyükön a Védett Völgyben. Bármerre is csatangoltak nap közben ide mindig visszatértek. Ma a tengerparton vágtáztak, játszadozva a folyton fújó széllel, és a hullámok kavarta vízpermettel. A fáradtságtól elcsigázva, csoportokban heveredtek el a magas fűben, beszélgettek. A többiektől egy kicsit távolabb, fiatalokból álló csapat hallkan sugdolózott. Most is az volt a téma, mint mindig, ez az egész tök unalmas, le kellene lépni, szétnézni a világban. Most azonban komolyan gondolták, és kora hajnalban el is indultak. A frissen kapott szabadságtól megrészegülve viháncoltak, felverve a föld porét és a környék csendjét. A zajra felfigyelt a környéken ólálkodó farkasfalka és azonnal arra vették az irányt. Pillanatok alatt kialakították a végzetes támadókört. Amikor a fiatal csikócsapat észlelte a veszélyt már késő volt, a kör egyre szűkült. Jó lett volna tudni, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, de egyikük sem figyelt oda mikor az öreg, tapasztalt vezérkanca beszélt erről. A helyzet teljesen reménytelennek látszott, amikor egy hatalmas dörrenés hasított a levegőbe. Olyannak hangzott, mint a mennydörgés, mégis valami más volt. A farkasok már megtapasztalhatták ezt a szörnyű zajt, mert azonnal menekülőre fogták és pillanatok alatt eltűntek a sűrűben. A bátrabbak kinyitották a szemüket, egy lovat láttak a hátán egy másik lénnyel, akinek valamiféle füst szállt ki a végtagjából. A ló felnyerített:

    - Meneküljetek bolondok, amíg megtehetitek. Csak azért ijesztette el fegyverével a ragadozókat, hogy Ő ejthessen benneteket fogságba. Aztán jön a betörés és egész hátralévő életetekben hurcolásztathatjátok a hátatokon a kétlábú. Higgyetek nekem! Én is így jártam, valaha szabad voltam, mint a madár, de már rab vagyok!

    A csapat nekilódult és egyvégtában meg sem álltak a Védett Völgyig. Éppen akkor ért haza a ménes. Senki nem szólt semmit a történtekről.

    A vezérkanca rájuk nézett, majd félrevonult. Elővette a mobiltelefonját és konferenciahívást kezdeményezett a Farkastanya, a Nyugdíjas Színészlovak Otthona, és a Műkedvelő Cowboy részvételével. Amikor mindhároman vonalban voltak, a következőt mondta:

    - Köszönöm mindenkinek a közreműködést, azt hiszem a lecke működött és alaposan meggondolják, hogy még egyszer ellógjanak…


    Bagoly Ernő már megette az egere javát. Magányosan élt, egyetlen szórakozása már csak a televízió maradt. A látásával még nem volt problémája, de a híresen jó hallása már sajnos megtompult, ezért állandóan teljes hangerővel bömböltette a masinát. Ernő lakásául egy hatalmas platánfa szolgált, amely az erdei tisztás közepén helyezkedett el. Társbérlői is akadtak: Mókus Menyus és családja, egy száműzött királyi hollócsalád, és a fa gyökerei közt élő Vakond Bendegúz. Elsőként a főúri hollófamília szedte a sátorfáját mivel a nagy zaj zavarta a délutáni teázásukat. Ezután következtek Mókus Menyusék, mert a gyerekek a pszichológus szerint az állandó zajtól lettek agresszívek és hiperaktívak. Legtovább Vakond Bendegúz tartott ki, de egy idő után ő is beleunt, mert a hangzavar miatt állandóan leszakadt a könyvespolca a hálószobában.

    A tisztás szélén egy barlang szája tátongott. Itt éltek Medve Edömérék, három boccsal. Már megszokták és elviselték Ernő hangos tévézését, ám egyik nap Edönér sikertelen mézbeszerzésről tért haza, ráadásul az orrát jól összecsipkedték a mézőrök így nagyon mérges volt. Vacsoráig próbált szunyálni egy cseppet, de a zaj nem hagyta. Felpattant és döngő léptekkel a platán felé vette útját. Háromszor kellett bekopognia a maga módján, - hogy majd kidőlt a fa -, mire Ernő bozontos feje jelent meg az ajtóban:

    - Mi történt? – kérdezte riadtan.

    - Az van tollas barátom, hogy a tévéd miatt szenved az egész környék, ha nem találsz valami megoldást, nem állok jót magamért! – kiabálta és rácsapta az ajtót a bagolyra.

    Néhány napig csend lett, de aztán kezdődött minden elölről. Edömér azonnal reagált és már indult is, hogy lerendezze az ügyet, párja és a bocsok alig tudták visszatartani. Mikor egy kicsit sikerült lenyugtatni Edömért, Mackómama megszólalt:

    - Biztos van más megoldás is, mint az erőszak útja…

    - Talán mi is költözzünk el, mint a többiek, hol találsz még egy ilyen jó barlangot, mint ez? – morogta Edömér.

    - Drágám, aludjunk rá egyet

    Másnap Mackómama felszedelőzködött és bement az Erdei Tanácsba.

    Délután Ernő ajtaján megint dörömböltek, óvatosan nyitott ajtót. Az egész medvecsalád ácsorgott odakinn. Medvemama megszólalt:

    - Kedves Ernő! A hivatalban megtudtam, hogy nem olyan rég volt a születésnapja. Fogadja tőlünk szeretettel ezt a nagyszerű kvadrofon fülhallgatót, amivel élmény lesz tévéznie.

    Azóta béke honol az erdőben…


    Viziló Béci egyik nap gitártokkal a kezében érkezett az iskolába. Azonnal híre ment a suliban. Béci nem tartozott a népszerű gyerekek közé, de most varázsütésre megváltozott minden. A fiúk irigykedve nézték, ahogy Bécit körbe zsongják a lányok. Még az iskola szépe Pillangó Ajnácska is tiszteletét tette, sőt meg is szólította:

    - Bécike, nem játszanál nekünk valami szépet?

    - Anyukám azt mondta, hogy a nagyszünetig nem nyithatom ki a tokot. – válaszolt Béci fülig elvörösödve.

    - Jó, kivárjuk. – mondta Ajnácska.

    Éppen arra vitt el az útja Kelemen énektanárúrnak. Meglátta Bécit és azt mondta:

    - Szia, Béci. Nem is tudtam, hogy gitározól. Szívesen látunk az iskolai zenekarban!

    Elérkezett a várva-várt nagyszünet. Bécit kíváncsi tömeg figyelte. Megnyikordult a tok zárja, Béci belenyúlt és kivette a tízóraiját, amely egy két kilós kenyér volt hosszában elvágva, telerakva minden finomsággal. Béci jóízűen falatozni kezdett, maga körül csalódott morajjal.

    Néhány nap elteltével Béci újra a gitártokkal állított be.

    - Na, mi van, anyuka megint csomagolt a pici fiának egy kis elemózsiát… - hallotta maga mögött.

    Béci elengedte a füle mellett a megjegyzést, meg sem állt a zeneteremig. Bekopogott. Kelemen tanárúr lesett ki:

    - Bújj be Béci. – nyitotta szélesre az ajtót.

    Nemsokára csodálatos gitárdallam töltötte meg a folyósót…
    Beka Holt kedveli ezt.
  3. letöltés.jpg

    - Anya, minek kell nagytakarítani a barlangban? – morgolódott a legapróbb medvebocs.

    - Azért Döncikém, mert ünnep közeleg és megtiszteljük azzal, hogy tisztaságban várjuk. – válaszölt Maci mama.

    - Tudom, a nyusziünnep, takarítsanak a nyulak, úgyis olyan sokan vannak. – zsörtölődött tovább Dönci.

    - Na, gyertek ide egy kicsit. – mondta Maci mama és maga köré ültette három bocsát. Ez valójában nem a nyulacskák ünnepe, se nem a bárányoké, sőt még csak nem is a kiscsibéké. Mi ezt az ünnepet az emberekkel kötött csereegyezmény keretében vettük át, és azóta megünnepeljük. Minden élőlénynek, így nekünk is van egy közös létrehozónk. Ő az, akiről néha mesélek nektek lefekvéskor és a mi hitünk szerint egy nagy, fehér bundájú medve volt. Az emberek szerint az alkotó hozzájuk hasonlatos. Volt egy kisbocsa, aki mikor felnőtt, feláldozta magát, hogy elvegye az emberek bűneit. A mai embereket látva, nem tudom, hogy megérdemelték-e. Igen ám, de nem halt ám meg igazából, mert egyszer csak újra megjelent. Hát ezt a csodát ünneplik az emberek, és most már mi is.

    - Ez pont olyan, mint mikor mi is felkelünk a téli álomból, bezzeg minket nem ünnepelnek. Minek ebből ekkora felhajtást csinálni. – fűzte hozzá Benedek bocs a család esze. A középső macilánynak is volt hozzáfűzni valója:

    - Én szeretem a nyusziünnepet, mert ilyenkor új szallagot kapok a bundámra és a fiúk is meglocsolnak illatos rózsavízzel azért, hogy el ne hervadjak.

    - De azért még is az a legjobb, amikor az erdőben keresgélhetjük az elrejtett színes tojásokat. – kiáltott fel Dönci, csak, hogy megint az övé legyen az utolsó szó.

    - Na, ennyi volt, nyomás aludni, holnap nagy napra virradunk. -parancsolta ágyba bocsait Maci mama, azzal sorba betakarta őket és egy puszit nyomott a homlokukra. Nem sokára hortyogás töltötte meg a barlangot…


    Az istálló sötét sarkában csend honolt. Balambér a marhabögöly ijedten fordult meg az ajtóban, mert eszébe jutott, hogy ilyenkor tilos mindenféle zajkeltés és hát bizony az ő röpte igen hangos. Még időben elinalt, mert Ló Ede éppen egy kiadós fülessel akarta észre téríteni. Sanyira a szamárra rájött a csuklás, így ő is gyorsan kimenekült. Egy pisszenést sem lehetett hallani, csak Tehén Benő összetett gyomra munkálkodott szundi üzemmódban. A máskor oly virgonc puli ikrek is áhitattal figyelték az eseményeket.

    Ekkor a gazdaasszony a Nagypofájú Erzsók csörtetett be az ajtón, hóna alatt a fejőszékkel:

    - Riska, itt a fejésidő! –kiáltotta a maga szerény módján. Szemrehányó tekintetek szegeződtek rá.

    - Mi van? Rosszkor jöttem, tán már megkezdődött. Bocsi majd visszajövök később…-azzal ki is fordult.

    Ekkor ficergés hallatszott a homályos sarokból. Az istálló lakói lélegzet visszafojtva közelebb húzódtak. A sarokból a fénybe kivezető vályúba lassan legördült egy hímes tojás és a szénába landolt. A tömeg üdvrivalgásba tört ki. Ezután már sorba érkeztek a szebbnél szebb mintázatú tojások. A hangulat egyre emelkedettebbé vált, egymást összeölelkeztek, lapogatták egymás vállát. Az időközben visszaért szamár elkurjantotta magát:

    - Csak nekünk van egyedül a világon hímes tojást tojó tyúkunk!

    Éljen Mancika, a mi Mancikánk..!


    Nyúl mama összefutott a bevásárló központban régi barátnőjével, Farkas Fruzsinával. Puszi-puszi után udvariasan kérdezték egymást a családról, régen látott barátokról és a legfrissebb pletykákról. Fruzsina váratlanul megkérdezte:

    - Drágám, milyen lett az idei alom?

    Nyúl mama egy ideig nem válaszolt, de végül mégis kibökte:

    - Tulajdonképpen örülök, mert igazi életrevaló a társaság. Csak van egy, amelyik autista, ő Szerényke. Nagyon szeretjük a drágámat, olyan békés szeretetreméltó, de hát csak nem az örökmozgó apjára ütött. Szerencsére az én drága jó Lajosom ettől függetlenül imádja, sokat foglalkozik vele.

    Hű de eldumáltuk az időt, sietek mert már biztos várnak a csimotáim.

    - Sziasztok!- üdvözölte Nyúl mama a családot. Az apróságok rárontottak.

    - Mit hoztál? – nyaggatták.

    - Nyugalom mindenki kapott valamit. Az izgatott siherehad megkapta a vásárfiát és félrevonultak. Szerényke mint mindig, most is a sarokba ücsörgött és egy babát babusgatott, valami altatódallal próbálta elaltatni. Nyúl mama odament, megölelte:

    - Nézd kicsim mit hoztam neked. – és azzal odaadott neki egy kifestőt és színes ceruzákat. Szerényke kifejezéstelen arccal bámulta az ajándékot.

    Néhány nap elteltével Nyúl mama káposztafőzés közben a szeme sarkából észrevette, hogy Szerényke a kifestővel bütyköl.

    Este, amikor már mindenki lefeküdt a szülők halkan beszélgettek:

    - Lajosom! Képzeld a minap vettem Szerénykének egy kifestőt. Napokig rá sem nézett, de aztán azt vettem észre, hogy nagyon körmöl bele. Nem akartam ráijeszteni azzal, hogy megnézem mit csinál, de amikor elszunyókált belekukucskáltam. Valami csodálatos aprólékossággal és színgazdagsággal színezte ki a hímes tojásokat Azt hiszem, óriási tehetsége van, hogy tervező legyen a bátyád húsvéti tojásfestő vállalkozásában…
    imrucika és Beka Holt kedveli ezt.
  4. hoember6.jpg

    Az erdei mozit Lipót bátyó a borzok legidőssebbike üzemeltette. Ismeretsége révén mindig megszerezte a legújabb filmeket, így nagy volt a mozi látogatottsága. Lipót bátyó egyébként is odafigyelt a részletekre: Vizíló Benőnek szélessége és súlya miatt két széket biztosított. Zsiráf Sanyát mindig az utolsó sorba ültette, mert ha előbb ült volna, nem láttak volna tőle a többiek. Az egér családnak csak egy jegyet kellett vennie, mert elfértek egy széken. Az első sor egyes szék Teknős Benő nevére szólt, mert bármikor indult, mindig késve érkezett, és ha a sor közepére szólt volna a jegye felállította volna a már helyet foglalókat. Idővel a mozit is korszerűsítenie kellet, mert bejött a széles vászon, majd a Dolby Surround. Lipot bátyó nehezen szerezte meg a pénzt a korszerűsítésre, de lépést kellett tartania a konkurenciával. Egy idő után kezdett fogyatkozni a mozinéző. A végén már csak a Pockos Pocok járt moziba, mint később kiderült csak azért, mert itt tudott nyugodtan aludni a zajos fúrótornyi munkája után. Lipót bátyó el kezdett nyomozni, hogy mi lehet az alul látogatottság valódi oka. Mint kiderült már mindenki az interneten mozizik, ráadásul ingyen, az otthon melegének biztonságában. Azóta Viziló Benő a háronszorosára hízott a mozgásszegény otthoni filmnézés következtében. Zsiráf Sanya fekve heverészve élvezi a legújabb mozitermést. Teknős Benő végre nem késik el, mert ki sem kell mozdulnia otthonról. Az egércsalád közben akkorára szaporodott, hogy projektoron nézik az újdonságokat, egyébként sorozatfüggők lettek. Eljött a nap, amikor bezárt a mozi.

    Ma már egy masszásszalon működik a helyén, mert van, ami nem helyettesíthető semmivel…


    Két hóember hógolyózik a havas utcán. A kisebbik répaorron találja a másikat, amitől az bepipul, és emiatt a csata egyre durvábbá válik. Véderődöket építenek, betáraznak egy csomó golyóbist. Az egyiknek eszébe jut, hogy segítséget hív, beszalad a házba és a kutyával tér vissza. A másik sem lesz rest, ő is megerősíti a hadseregét. Egyre bővülnek a haderők, együtt harcol már velük, a Kóbor Macskák Szövetsége, az egérhadtest, Füles a szamár, a rakoncátlan kiscsikók csapata, a sarki újságos és a postás is. A küzdelem már-már vérre menő, amikor a kutyát elszólítja a kötelesség, járőröznie kell. A kóbor macskákat meghívja a Házi Cicák elnöke egy közös vacsorára, így hát ők is elszelelnek. Az egérbandát beparancsolja az anyjuk, mert már késő van és le kell fürdetni az egész bandát, és még akkor ott van a fogmosás. Füles egyszerűen megunta ezt a hülyeséget, és visszavonult az istálló melegébe. A kiscsikók hamar elfáradnak a nagy harcban, mert még csak az idén látták meg a napvilágot. Az újságosnak, ki kell nyitnia a pavilonját, a postásnak meg még akadt egy csomó kézbesítetlen küldeménye. Így hát maradt a két hóember, de ők kitartottak. Már órák óta folyt a csata és egyik oldalra sem látszott, hogy elbillenne a mérleg nyelve. Úgy határoznak, hogy közelharcban döntik el a győztes személyét. Ott hagyták hát állásaikat, kirohantak az úttestre és elkezdődött a végső összecsapás. Repültek a fazékkalapok és a söprűk.

    A harc hevében nem vették észre, hogy egy hókotró közeleg…


    Bozsóka, a boszorkánylepke, Szintia, a szitakötő és Kolária, a kolibri nagyon jó barátnők voltak. Sülve-főve együtt ütötték el a szabad idejüket. Legjobban kirándulni szerettek a virágos réten, de mindhároman szívelték az extrém sportokat és együtt jártak zenei koncertekre is. Egyik este heavy metál zenéhez szottyant kedvük. A híres Zúzósok koncerteztek épp a városban, ott volt a helyük. Mint mindig most is jegy nélkül belógtak, nemes egyszerűséggel, ügyesen beröppentek. A baj csak abból eredt, hogy kiszúrta őket egy rendező és követte őket a tömegben. Szintia imádott a hangfalakon megpihenni, mert a basszus kellemesen rebegtette a szárnyait. Így hát letelepedtek a jobboldali nagy hangfalra és várták a kezdést. Itt csípte el őket a túlbuzgó rendező és egy nagyméretű gyufásdobozba tuszkolta őket. Így összezsúfolódva hallgatták végig az egész előadást. Amikor véget ért kinyílt börtönük kapuja, azt hitték újra szabadok lettek, de tévedtek. Egy vigyorgó pofa meredt be a nyíláson, majd ezt motyogta:

    - A lepke, meg a szitakötő, megy a lányom gyűjteményébe, de mit kezdjek a kolibrivel? Kolária nem várta meg, amíg kitalálja, tolatva kirepült a dobozból, gyorsan megpördült és jól orron csípte a fogva tartót. Amíg az áldozat üvöltve a szaglószervét ápolgatta, addig Kolária kimentette barátait és a társaság elszelelt.

    Biztos távolságba érve leszálltak egy éjjel nyíló liliomra és kifújták magukat. Kolária szólalt meg először:

    - Milyen jó, hogy annak idején nagybátyám megtanított a hátrafelé repülés trükkjére, most igen nagy bajban lennénk.

    A másik kettő, még mindig reszketve a félelemtől, csak helyeslően bólogatni tudtak…
    dhorvath kedveli ezt.
  5. 4d23fbc5461c13e09bf2074166c80afb.jpg

    Véget értek a fullasztó nyári napok, közeledett az ősz. A gólyacsalád már felkészült a hosszú útra. Gólyamama mindent becsomagolt, még gólyapapa kedvenc békafogó hálóját is. Éppen csatlakoztak volna a gyülekezőhelyen a többi vándorhoz, amikor észrevették, hogy a legkisebb gólyafi, a Kevin nincs sehol. Gyorsan ugrasztották a testvéreit,, akik a keresésére indultak. Nagy nehezen előkerült ifjonc a következővel állt az apja elé:

    - Menjetek csak nyugodtan, én a haverokkal más útvonalat választunk, mert tömegiszonyunk van.

    - De még életedben nem jártál Afrikában, hogy fogtok odatalálni? – kérdezte az apja.

    - Hol élsz Te, a Lajoskának van GPS-e mi azzal tájékozódunk.

    Az apa nem akarta ezt engedni, de végül a mama unszolására csak belement.

    A hosszú út után fáradtan hajtották le fejüket a nyári rezidencián. Teltek-múltak a napok, de a büdös kölök csak nem érkezett meg. Így ért véget a nyaralás és újra szedelődzködtek, hogy visszatérjenek. Ekkor egy alakot láttak közelíteni. Alig ismerték fel, de Kevin volt az, szakadtan, piszkosan, fáradtan. Az anya ijedten csapta össze a szárnyait:

    - Te jó gólyaatyám, veled meg mi történt?

    Kevin elmesélte viszontagságait, veszélyesebbnél veszélyesebb kalandjait. Az apa csendben végighallgatta, majd megszólalt:

    - Mi a történt a csodanavigációtokkal, tudtam én, hogy nincs jobb, mint a gyárilag belénk épített tájékozódási képesség…


    Kelemen a 217 éves törpe mogorván ücsörgött a lakásául szolgáló öreg tölgy odujának legsötétebb sarkában. Ma sem tudott mit kezdeni magával. Már jó ideje annak, hogy át sem lépte a házának küszöbét. Utoljára focimeccsre ballagott el, mint törzsszurkoló, de akkor is olyan mérgesen jött haza, hogy majd megpukkadt mérgében. A társaság, akiknek szurkolt, a Botlábú FC az idén bűn rosszul játszott, 0 ponttal álltak a tabella végén 2 rúgott és 43 kapott góllal. Úgy döntött, nem idegesíti magát tovább a csapattal.

    Vásárolni sem járt el, mindent házhoz rendelt Medve Melinda vegyes boltjából. Igazából nem akart senkivel sem találkozni, de az állandó otthonlét unalmassá vált, nem érdekelte már semmi.

    Ebbe az ürességbe belehasított a telefon csörgése.

    - Ki a motosz lehet az? – dohogott magában, amíg a telefonhoz csoszogott és felvette.

    - Szia, Kelemen! Itt a rég nem látott barátod, Lajcsi főtündér. Csupa rosszat hallottam rólad, azt is csiripelték a verebek, hogy mostanság búskomorságba estél. Ha nem veszed zokon, holnap 10 körül meglátogatnálak. Aztán beengedj ám, mert ajándékot is viszek. -ezzel letette.

    Kelemen egész éjjel forgolódott, hogy vajon milyen ajándékkal lepi meg furfangos barátja.

    A jelzett időben megszólalt a bim-bam csengő. Kelemen kinyitotta az ajtót, ott állt Lajcsi, kezében a csodahárfával. Erröl a hangszerről tudni kell, hogy Lajcsi nagy kedvence volt.

    - Na, gyere bújj beljebb. – invitálta be barátját Kelemen. Már tudom mi az ajándék, eljátszod a kedvenc dalomat, hogy felvidíts.

    - Nem egészen. – jött a válasz. Tudod én már mindent eljátszottam ezen a hangszeren, amit akartam, úgy gondoltam neked ajándékozom, hátha téged is felráz majd a letargiádból.

    Kelemen ámulattal nézett az arany hangszerre.

    - Ez gyönyörű, de nem fogadhatom el, különben sem tudok rajta játszani. – mondta bátortalanul.

    - Erre találták ki az internetet, letölthetsz mindent, amire csak szükséged van, egyébként is mi az, hogy nem fogadhatod el, majd mindjárt jól hátsón billentelek! – azzal kiviharzott az ajtón és már ott sem volt.

    Kelemen kettesben maradt az ajándékkal. Először hozzá sem mert érni, de aztán szép lassan összebarátkoztak. Minden nap felvillanyozódva ébredt, egyre csodálatosabb hangokat varázsolt elő a hangszerből…


    A szamáriskola 2/b osztálya tanulmányi kirándulásra indult Samu kecsketanárűr vezetésével. A cél az Okoshegy csúcsa volt, ahol egyedül a világon különleges szamárkórót lehetett tanulmányozni.

    A csoport tagjai viháncoltak az úton, csak Ábel az öszvér ballagott egykedvűen, egyedül a többiek után. Azon gondolkodott, hogy itt sem fogadták be, ugyan úgy, mint mikor a lósuliba járt. Hiába a vegyes házasságból születettek mindig a gúnyolódás célpontjává válnak.

    Az út felénél járhattak, amikor megnyíltak az ég csatornái. A riadt társaság egy barlangba menekült. Össze bújva reszkettek a sötétben. Az égi háború borzalmas erővel tombolt odakint, pillanatok alatt felduzzasztva a barlang előtti patakot. A vízszint egyre emelkedett, már a rejtekük bejáratát nyaldosta és egyre nagyobb területet követelt magának. Láthatóan csapdába kerültek, elveszítve a túlélés lehetőségét. Ábel, aki az anyai szamárvér következtében a csoport szélén szorongott, hirtelen felszegte a fejét és nagyot nyerített. Feltőrt belőle, ló apjának szilaj vadló vére és kivágtatott a villámló, dörgő, esőcseppekkel csapkodó fergetegbe. Egy pillanatra sem állt meg a Hegyikecske Mentőcsapatig. A képzett hegyimentők szinte az utolsó percekben mentették ki a riadt társaságot.

    Ábel azóta a 2/b nagytiszteletű tagja lett, még Sunyi Sutyi is megosztja vele az uzsonnáját, pedig igencsak pákosztos és zsugori hírében áll…
    dhorvath és Beka Holt kedveli ezt.
  6. phpThumb_generated_thumbnail.jpg

    Wanying, a pekingi kacsa interneten barátságot kötött egy magyar, vidéki kacsacsaláddal. Az ismeretség annyira elmélyűlt, hogy Wanying kisasszony személyesen is meglátogatta őket.
    Nagy volt a készülődés kacsáéknál. A ház asszonya sürgött-forgott a konyhában, a lányok kitakarítottak, az apa friss pálinkát főzött. Elérkezett a nagy nap. Wanying mindenkinek hozott ajándékot: anya, kínai zöldségszeletelő készletet, apa díszes öngyújtót, a lányok pedig villódzó „gan gam style” figurát kaptak. Degeszre etették a vendéget, akitől mindenki el volt ragadtatva, kivéve a nagypapát, aki csak puccos dámaként emlegette.
    Egyik reggel arra ébredtek, hogy a vendég köszönés nélkül eltávozott. Senki nem sejtette, hogy mi történhetett, bár az öreg gyanúsan szótlanul viselkedett.
    Másnap a lányok, amikor a közeli városka gimnáziumába iparkodtak, a kínai étterem kirakatában a következő feliratra lettek figyelmesek:
    „Mai különleges ajánlatunk: eredeti pekingi kacsa, főszakács módra.”


    Charlie a 217 éves teknős hazafelé ballagott Marabú Ervin doktorúrtól. Csak a doki szavai csengtek a fülébe: sajnos ez a mostani betegsége, a teknőpuhulás sajnos halálos végkimenetű is lehet. A forgalmas főúton, átkelés közben átgázolt rajta egy pirosnál átszáguldó gazellacsapat. Amikor odaért a mentőegység Charlie mosolyogva mondta: jól kibabráltam a halállal, csak nem a dokinak lett igaza! – azzal kilehelte a lelkét.


    Baldemár, a medve éppen a pornógyűjteményét rendezgette, amikor beállított országos haverja, Dagomér, a varacskos disznó. Szokás szerint beöntöttek a bőr alá némi alkoholt.
    Egyszer csak megszólalt Dagomér:
    - Te, Baldemár. Szoktál te Újévi fogadalmat tenni.
    - Már nem, mert tudom, hogy úgy se tartom be. Miért Te szoktál?
    - Általában nem, de most kivételt tettem, bár valószínűleg nagyon be lehettem rúgva.
    - Miért mit fogadtál meg?
    - Ki fogsz röhögni!
    - Megígérem, hogy nem. Mondd már!
    - Azt fogadtam meg, hogy átoperáltatom magam nővé.
    - Te hülye vagy!? Miért?
    - Tudod, láttam, hogy mennyire nincs szerencséd a nőknél, úgy gondoltam segítek…
    Néma csend telepedett közéjük.
    Baldemár egyszer csak felnevetett, és egyre harsányabban hahotázott. Egy idő után Dagomér is bekapcsolódott.
    - Nagy mókamester vagy te varacskos. – csapkodta a térdét vihogás közben a medve. Na, gyere, böngésszük a társkereső hirdetéseket, ahogy szoktuk.
    Dagomér felállt és a laptophoz odalgott, arcán megkönnyebbülés futott át…


    Hidegláb a kígyó, minden reggel egy órácskát futott, hogy karbantartsa magát. Olyan jól belejött, hogy úgy határozott indul az erdei futóversenyen. A szigorú bírászok azonban kizárták a versenyből, mert úgy ítélték meg, hogy a speciális futócipője miatt előnyt élvezne a többi versenyzővel szemben…


    Csanád, a zebra pszihomókusától ballagott hazafelé. Az agyturkásznál történtek foglalták le a gondolatait, ezért körültekintés nélkül, ráadásul nem a zebrán kelt át a főúton. Egy lendületben lévő viziló már csak vészfékezéssel és a kormány félrerántásával tudta elkerülni a balesetet. Ennek következtében a nehéz jármű irányíthatatlanná vált, és az út mellett lévő kávézó teraszán elsodort három asztalt a vendégekkel együtt. Pillanatok alatt érdeklődők lepték el a helyszínt. Egymás szavába vágva mindenki tudni vélte az igazságot. Csanád is odaballagott a csoporthoz. Egy ideig érdeklődve figyelte az eseményeket, aztán ráunt és tovább indult hazafelé, fel sem fogta, hogy ő volt a vétkes, mert a rövid távú memória zavarai miatt látogatta rendszeresen a pszichológust. Az orra alatt azt dünnyögte: mert állandóan rohannak, mint az őrült, aztán meg itt a baj…
    dhorvath, bigeszab és Beka Holt kedveli ezt.
  7. venusz-legycsapoja.jpg

    Ne szépítsük a dolgot, Jolán csúnya lánynak született. Nem szerette a tükröket, mert kíméletlenül megmutatták testi gyengeségeit: hatalmas szétálló füleit, a szájában összekuszálódott fogait, lapos melleit, előre dudorodó pocakját, elefánt lábait. Eleinte, legszívesebben élbújt volna a világ elöl, de aztán beletörődött, hogy ilyenek a testi adottságai.

    Más utat keresett és talált, afféle karitatív kisangyal lett, aki buzgón segített bárkinek, bármiben. Ha valamibe belevetette magát, azt teljes erőbedobással, lelkiismeretesen, fáradságot nem ismerve tette. Az emberek ezt az erényt általában pozitívan értékelik, ezáltal ha nem is szépsége miatt, de kedvelt lett környezetében.

    Esténként, mikor hazatért magányába, elfáradva, de jóleső érzéssel tért nyugovóra. Azokat a napokat szerette, amikor maradandót alkotott, ilyenkor elfelejtett minden rosszat maga körül. Pedig akadt az is minden napra, rosszindulatú megjegyzés az alkata vagy a buzgó mocsingsága miatt. Egyre jobban megkeményedett lelki páncélja a támadások ellen.

    Tudták, hogy rá mindig lehet számítani, így egyre több feladatot vállalt. A hét minden napjára akadt tennivalója, lassan már semmi szabad ideje sem maradt. Pedig néhány dolgot nagyon szeretett: bekuckózni a nagyfotelbe, olvasni csodákról, sohanemvolt lényekről, vagy elbújni a mozi sötétjében, megnézni egy romantikus filmet és jól kibőgni magát.

    Úgy gondolta, hogy lazít egy kicsit, a vasárnapot kijelöli pihenőnappá és hódol szenvedélyeinek. Egy ilyen vasárnap délutánján történt, hogy olvasás közben elnyomta a buzgóság, elszenderült. Álmában egy jóságos tündér jelent meg és megkérdezte, hogy miért ilyen szomorú.

    - Majd pont neked fogom elkotyogni. – gondolta magában, de végül belekezdett és egyre jobban megnyílt:

    - Kedves tündér! Most nézz végig magadon. Minden porcikád tökéletes, egyszerűen lenyűgözően szép vagy. Most nézz rám, mit látsz? Az ilyenekre szokták azt mondani, hogy ne menj ovisok közé, mert ijedtükben megállnak a fejlődésben, vagy ha lemész a bányába magától feljön a szén. Kinek kell egy ilyen förmedvény?

    - A szépség nem minden, de te túl szigorú vagy önmagadhoz – szólalt meg a tündér. Ott annak a tónak a víztükre, nézd meg magad benne!

    Jolán vonakodva lesétált a vízhez és beletekintett. A víz fodrozódott egy kicsit, majd kisimult. Tökéletes szépség tekintett vissza rá. Nem akart hinni a szemének, tapogatta az arcát, nem tudott betelni a látvánnyal.

    - Te tetted ezt velem tündér? – fordult vissza boldogan, de sehol nem látta őt, válasz nélkül maradt.

    Felébredt. Ösztönszerűen a tükör felé vette az útját, de a tükörkép újra lehangolta. Kesernyés mosoly jelent meg a szájszögletében:

    - Mit hittél, az álmok valóra válnak? – motyogta csendesen.



    Az átélt élmény azonban befészkelődött a gondolataiba és nem hagyta nyugton. Már hetedik napja őrlődött, amikor bátorságot gyűjtött és a kegyetlen valót mutató elé állt. Mindent alaposan megfigyelt, kielemzett. Belefogott a lehetetlenek tűnő teljes átalakulásba.

    Esténként, amikor nyugovóra tért leragasztotta szétálló füleit és növeszteni kezdte a haját, hogy elrejtse a vitorlákat.

    Elment fogorvoshoz, szerencsére még fogszabályzóval menthetők voltak rágói.

    Alapos, intenzív alakformálásba kezdett.

    Időnként türelmetlenül, lopva a tükörbe lesett, de lassúnak látta a fejlődést, de szerencsére nem adta fel.

    Eljött a nagy nap, már minden tökéletesnek látszott, csak egy volt hátra: félretett pénzét beleölte egy mellnagyobbító műtétbe.

    A főpróbánál leesett a tükör álla a csodálkozástól, egy tökéletes, hibátlan bombázó állt előtte. A látványtól Jolán önbizalmat kapott. Már az átalakulási folyamat közben is észrevette a megakadó férfiszemek szaporodását. Most, hogy már érezte a tökéletességét megerősödve vetette bele magát az előle eddig elzárt világba. Persze az átalakulásnak ára volt, már egyre kevesebb ideje maradt a buzgóságra, végül teljesen felhagyott vele.

    Fontosabb lett a könnyű élet habzsolása.

    Olyan ragadozóvá vált, mint a Vénusz légycsapója, édes illatával magához csalogatta a bogarakat, majd megemésztette őket…


    Utóirat:

    Ezzel a résszel befejeződött a Hét fő erényt követő sorozat. A történetek olyan emberekről szóltak, akik birtokolják valamelyik fő erényt, de valamilyen katartikus esemény kizökkenti őket a helyes irányból, megváltoznak. Valahol mélyen mindenkiben ott van a „kisördög” és toporzékolva várja, hogy felszínre törhessen…
    dhorvath és Beka Holt kedveli ezt.
  8. ID-1009692.jpg

    Ha bárkit megkérdeztek a Kelemen családról, mindenki csak jót mondhatott róluk. A családfő, Kálmán példás apa és férj hírében állt. A gyermekei megszületése előtt a tenyerén hordozta asszonyát, soha nem járt el kocsmába, a fizetését az utolsó fillérig hazaadta. Minden erejével azon dolgozott, hogy megteremtse a biztonságos létet, mert úgy nevelődött, hogy ez a férfi kötelessége. Tetteit mindig jószándék vezérelte, mindenkivel jól kijött, nem vezérelte rosszindulat vagy irigység. Feleségét Hajnalkát imádta, mindent megtett érte. Alsó iskoláik óta ismerték egymást, gyermekszerelemként indult, örök közös élet lett belőle. Hajnalka el sem tudta volna képzelni, hogy más legyen a férje. Nagyon szerette Kálmánt, imádattal nézett rá, mindent megtett érte. Jó háziasszonynak bizonyult, vigyázta az otthon melegét. Ugyanakkor nagyon ügyesen kezelte az egyre gyarapodó kenyérrevalót.

    Amikor elérkezettnek látták az időt megszületett első gyermekük, Kelemen. A névadásnál mókásnak tűnt a Kelemen Kelemen név, de ez később sok bosszúságot okozott. A fiú megszületése után egy évre rá, ahogy kell, következett a lány Emese. A két gyerek együtt cseperedett ebben a puha légkörben.

    Jó nevelésüknek köszönhetően nagyszerűen illeszkedtek a „tökéletes” családba. Belül harmónia, szeretet, egymás tisztelete jellemezte ezt a kis egységet, kifelé pozitív kisugárzás áradt belőlük a külső világ felé.

    Minden kikezdhetetlennek, rózsaszínűnek, megtámadhatatlannak látszott. Ebben a mámorban telt el hét év.

    Hajnalka egyik reggel zaklatottan ébredt. Nem tudta az okát, de érezte, hogy biztos köze van hozzá furcsa álmának, amelyben egy döngicsélő méhként repdesett. Virágról virágra szállt, szorgalmasan gyűjtögette a nektárt. Ekkor megpillantott egy fűben heverésző gyerekcsapatot. Valami furcsa érzéstől vezérelve megtámadta és minden áron meg akarta csípni őket. A gyereksereglet visítva menekült előle. Leizzadva felébredt.

    Csak estefelé jött rá, hogy mi zavarja: hiányzott a házból a gyerekgőgicsélés, a friss babapúder illata.

    A nap végeztével összeült a családi tanács. Mint minden kardinális kérdésben közösen döntöttek, ahol mindenkinek azonos értékű szavazata volt. A felvetett ötlet négy igen szavazattal elfogadásra került.

    Majdnem pont egy évvel később megszületett Elek.

    Imádták, ajnározták, bár fura kisember volt. Soha nem mosolygott, akár mivel próbálták felvidítani, csak bámult a nagy szemeivel, olyan tekintettel, mintha azt mondta volna: Jesszus én meg hová kerültem?

    Amikor beindult a négykézlábazó korszaka, mindig valami csendes, sötét helyre menekült és onnan leselkedett. Később sem volt hajlandó testvéreivel játszani. Ami játékot kapott azonnal szétszedte és így jártak Emese féltve őrzött babái és Kelemen Lego csodaépítményei is. Igazán türelmesen állt hozzá az egész család, próbálták a jó útra terelni, de minden hiábavalónak bizonyult, egy elv vezérelte: csak azért se úgy.

    Mindamellett kiváló manipulátornak forrta ki magát. A családon belül képes volt ellentéteket szítani. Soha nem volt érzéseket generált testvéreiben és szüleiben.

    Ő lett a család fekete báránya, akivel nem lehetett elindulni sehova sem, mert biztos, hogy viselkedésével leégette a családot. Az égetés szó szerint is igaz volt rá, ugyanis mániákusan gyújtogatott, valami hihetetlen vonzódást érzett a lángokhoz.

    Egy ilyen esetben majdnem a tűz martalékává vált a család otthona. Csak a vakszerencsének köszönhették, hogy a szomszéd hazatérőben észrevette a gomolygó füstöt és azonnal intézkedett.

    Aznap mikor ez történt, este összeült a családi tanács…


    Két régi ismerős összefutott az utcán. Valamikor szomszédok voltak, de egyikük elköltözött. Ez már régen történt így volt miről nosztalgiázni. Jöttek a közös élmények, az ismerősök. Az elköltözött váratlanul megkérdezi:

    - A Kelemenék ott laknak még? Nagyon bírtam őket, annyira jóakaratú emberek voltak!

    - Nem tudom, hogy egyre gondolunk-e, bár nem hallottam a környéken másik hasonló nevűröl.

    Ez a család arról hírhedt, hogy beadta a kölkét a lelencbe…
    dhorvath és imrucika kedveli ezt.

  9. 2-crop.jpg

    Balázska egy kis faluban született, élvezve annak előnyeit és hátrányait. Az ennyire kicsi helység összekovácsolja az embereket, tiszta lelkű gyerekeket nevel, de ugyanakkor elrobog mellettük a rohanó világ, kicsit hátrahagyva őket. A falut mélyen vallásos emberek lakták, ahol természetesen minden gyerek a paphoz járt hittanra. Balázskát azonnal megcsapta a vallás szele, elvarázsolták a bibliai történetek. Igazi kis templomi buzgómócsinggá vált, mindig elsőként jelentkezett, ha valami tevékenység akadt a paplakban. Állandóan a tiszteletes körül sündörgött, leste minden mozdulatát. Természetes lett, hogy ministráns jelöltek közül őt választottál ki. A pap teljesen megbízott benne, hiszen igazi ájtatós manó volt, aki nem talál ki semmi csibészséget a szertartás megzavarására, és nem issza meg a misebort. Az iskolába „szentfazék” lett a gúnyneve, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Alázattal viselte sorsát, tudta, hogy ő csak egy csepp az élet óceánjában, de ér annyit, mint bárki.

    Kedvenc beszédtámaja a példabeszédek voltak, minden helyzetre tudott valami odaillő bibliai történetet. Ezzel persze egy idő után az őrületbe kergette a családját, rokonait és osztálytársait. Mindenki menekült előle, nem vágytak a társaságára.

    Akkoriban, ha tíz embert megkérdeznek, abból kilencen azt mondták volna arra a kérdésre, hogy mi lesz Balázskából?

    Pap – jött a válasz.

    Az az egy, aki mást válaszolt volna, az maga Balázska. Megfordult a fejében a papi pálya, de ahogy komolyabban foglalkoztatta a gondolat megakadt egy ponton, ez pedig a papi cölibátus. Ekkortájt kezdte felfedezni a lányok rejtelmeit, és ahogy bele kóstolt a mézesbödönbe imígyen szólt:

    - Nincs az az Isten, akinek a kedvéért lemondjak erről!

    Így lett belőle mezőgazdasági gépszerelő. Tisztességes, szorgalmas emberré cseperedett, aki még ezután is rendszeres templomba járó hívő maradt.

    Hetyke kis bajusza népszerűvé tette a falu lányainak körében. Ő a faluszépét a Zsuzskát választotta. Esküvő után derült ki, hogy a külső szépség nem minden, ami eddig a felszín alatt rejtőzött, előtört. Balázska rendesen bevásárolt az asszonnyal. Kiállhatatlan, zsémbes, magának való társat mért rá a sors.

    Ki tudja hogyan, de mégis született egy gyerekük, a kis Balázs. A két Balázs imádta egymást. Nagybalázs elviselte a mindennapi megaláztatásokat, amelyek felesége felől érkeztek segítette őt a beleégetett alázatosság. Ha menekülni akart a vihar elől, akkor vagy a kutyájánál, vagy Kisbalázsnál lelt menedéket és ők végleg lecsendesítették háborgó lelkét.

    A támadások fő oka mindig a pénz, a pénz és a pénz. Mindent elvállalt, hogy befogja az asszony lepénylesőjét, de neki az Isten pénze sem volt elég.

    Úgy döntött, hogy disznónevelésbe fog, ha másnak bejött, neki miért ne. Eleinte futott a szekér, úgy tűnt sikerül az asszony mérhetetlen pénzigényét valamelyest kielégíteni.

    Egy nyári reggelen kiment, hogy adjon a pocáknak enni. Már messziről hallotta, hogy valami baj van. Anikor odaért az ólhoz néhány disznó már éllettelenül hevert, a többiek is rossz bőrben voltak. Az állatorvos sem tudott már segíteni, a teljes állomány odaveszett. Szerette ezeket az állatokat, sokat beszélgetett velük, ha valami bánat nyomta a szívét.

    Nem sokkal rá valaki megmérgezte a kutyáját. Az utolsó perceiben a hűséges társ az ölébe hajtotta a fejét, ránézett félelemmel a szemeiben, mielőtt megüvegesedett a tekintete.

    Az utolsó csapás, Kisbalázs hirtelen gyógyíthatatlan betegsége, majd gyors halála képében jelent meg. Ott ült az ágyánál, tehetetlenül, magába roskadva. Váratlanul felpattant és beleüvöltötte fájdalmát a világba:

    - Milyen Isten az ilyen, aki hagyja, hogy ez történjen?

    A temetés után csak hánykolódott az ágyában, álmában egy csatában harcolt. A heves küzdelem véres és kegyetlen volt, úgy látszott, hogy a harcnak nem lehet győztese, csakis vesztesei. Ekkor éles fény hasított a csatamezőre, mindenki megmerevedett, apró lidércek jelentek meg és magukkal vitték, akit kiválasztottak…

    A másnap hajnal a városba vivő buszmegállóban találta. Pontosan a menetrend szerint megérkezett az óriás, kitátotta száját és örökre elnyelte a várakozót…
    dhorvath és imrucika kedveli ezt.
  10. a-tunderszep-kek-buzavirag.jpg

    Virág nagyon szerette a nevét. Amikor bemutatkozott látta az embereken, ahogy elmosolyodnak, hiszen nagyrészük szerette a természetnek ezt a színes csodáját. Ha rá jellemző virágot keresnénk, legjobban a Búzavirág illett volna rá, az egyszerűsége és a békés, szelíd természete miatt. Alsó iskoláiban mindenki szerette. A tanárok, azért mert precíz volt, szorgalmas és megbízható, a többi gyerek pedig azért, mert segítőkész, okos és kellemes társaságnak bizonyult. Szépsége vonzotta az osztálytársait, még a csúnyákat is, mert egy kivételes tökéletesség mellett még ők is megszépültek. Persze minden közösségben akadnak kötekedő, renitens alakok, akik őt is próbálták kikezdeni. Ilyenkor ránézett az illetőre azokkal a nagy ártatlan, kék szemekkel és megkérdezte:
    - Bántottalak én valaha is téged? Ha nem, akkor Te miért akarsz gonoszkodni velem? Itt általában a megszólítottnál a szó bennrekedt, a nagy arc összement és következett az odébb sompolygás.
    Nem haragudott ezekre az alakokra, mert tudta, hogy ilyeneknek is kell lenni, hogy meglássuk a világ jó oldalát.
    A szépsége fiatalkorára még jobban kiteljesedett. Rajzottak körülötte a férfiak, mint a réten a hajladozó virágok között a méhek. Megtehette volna, hogy válogat közöttük, de az az elv vezérelte, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt. Türelemmel kivárta, hogy megismerje a másikat, és ha olyan tulajdonságot látott, ami nem fért bele az ő szelíd világába, továbblépett. Szakításai sohasem voltak durvák vagy lekezelők, szépen elmagyarázta. hogy miért nem megy tovább a közös ösvény.
    Végül Sándort választotta élete párjának, aki ugyan nem volt Adonisz, de belső tulajdonságai messze felette álltak az eddigi jelölteknek. Közösen megteremtették a meleg családi fészket és született egy lányuk. Családi életók biztonságos, harmonikus, meghitt mederben csörgedezett.
    Egyik reggel Virág kinézett az ablakon, csalogató nyáreleji napfény sütött a szemébe. Ekkor trappolt be nagy talpcsattogással kislánya és az ágyra borította. Hatalmas párnacsata vette kezdetét. Amikor mindketten kifulladva elterültek az ágyon, Virág megszólalt:
    - Mit szólna a kisasszony egy jó kis játszóterezéshez?
    - Hurrá!!! – jött a gyors válasz.
    Összeszedték az elmulaszthatatlan játékszereket és neki indultak. A jó idő sok gyereket vonzott ki a térre. A kislány némi vívódás után a homokozót választotta és azonnal nekiállt egy gödör kiásásának. Virág egy ideig mellette állt, azon tűnődött, hogy a lánya talán régész vagy kútásó lesz-e. De aztán látta, hogy a gyerek önfeledten belemerült a tevékenységbe, keresett egy padot ahol jól szemmel tarthatja őt. Elővett egy női magazint és olvasgatni kezdte, időnként ellenőrzésként kipislantott az újság mögül. Mindent rendben talált.
    Egy érdekes cikk lekötötte a figyelmét, végig elolvasta. Eljött az ellenőrzés ideje, de sehol nem látta a leomló szőke fürtöket. Fölpattant és idegesen kapkodta a tekintetét. Ekkor meglátta amint a lánya egy férfivel kézen fogva éppen elhagyja a játszóteret. Fiatalabb korában 110 méteres gátfutó volt, úgyhogy pillanatok alatt a férfi előtt termett, magából kikelve, artikulátlan hangon ráordított:
    - Mit akar maga a lányomtól?
    - Semmit…- hebegte a lekiabált. Virág lehajolt a lányához.
    - Drágám mit mondott a bácsi?
    - Megkérdezte, hogy szeretem-e a kiskutyákat, mert tud nekem mutatni hatot. Még választhatok is magamnak egyet.
    Virág felpattant, és ezzel a lendülettel egy hatalmasat bemosott a férfinek, aki a meglepődéstől és az ütés erejétől hanyatt vágódott. Virág ennyivel még nem elégedett meg, anyatigrisként vetette magát a férfire és ütötte ahol csak érte. 26 évének elfojtott dühe, agresszíója tört fel benne. Ki tudja mi lett volna a végkifejlet, ha a többi szülő le nem cibálja a védekezni képtelen áldozatról. Többen kérdezték, hogy mi történt, de a dühtől nem tudott válaszolni. A káoszt kihasználva az alak felpattant, és elinalt. Virág leült egy padra kislányával. Csak nagyon nehezen nyugodott le. Odafordult a még mindig hüppögő ijedt aprósághoz:
    - Ne haragudj, hogy anya ilyen volt. Már sokszor megmondtam, hogy nem szabad senkivel elmenni, anélkül, hogy engem megkérdeznél.
    - De tudod, hogy mennyire szeretem a kiskutyákat?
    - Igen kicsim, de ennek a bácsinak biztos nem is volt, csak el akart csalni. Sajnos vannak rossz emberek, nem szabad mindenkiben megbízni… - és magához ölelte szeretett lányát.
    Na, gyere Búzavirág, összeszedjük a játékokat és egy fagyiba öljük az ijedségünket!
    dhorvath és imrucika kedveli ezt.
  11. ikrek9.jpg

    Az ikrek: Szerénke és Luca öt perc eltéréssel látták meg a napvilágot. Apjuk nem vállalta ezt a „nőuralmat” és időben lelépett, magukra maradtak. Nagy bajba kerültek, mert a család amúgy is szerény körülmények között tengette az életét. Össze ült hát a családi nőtanács és úgy döntöttek, hogy Szerénkét Hrabal nagyi veszi magához és neveli fel. Hrabal nagyi cseh származású volt, állítólag szegről-végről a neves író Bohumil Hrabal oldalági leszármazottja. Nagypapi a nagy háborúban szedte össze és vette feleségül. A nagyi soha nem tanult meg igazán magyarul, de jól állt neki, ahogy törte ezt a számára nehéz nyelvet.
    Özvegyen élt, egyedül, így nagyon örült a lehetőségnek, hogy megoszthatja mindennapjait unokájával. Szerénkével jól járt, mert szófogadó, szabálykövető, gyurmaszerűen formálhatónak bizonyult. Hrabal nagyi is igyekezett a maga módján mindent megadni a „lakótársának”. Szerencsére jólélekkel áldotta meg a sors, mindent megtett, hogy unokája semmiben ne szenvedjen hiányt. Kedvéért még felvállalta a modern kor kihívásait is. Még számítógépes tanfolyamra is beiratkozott és profin kezelte az okos kütyüket is.
    Egyetlen dolog volt, amihez két kézzel kapaszkodott, az pedig az erkölcsi normák. Ebben képtelen volt engedni, nem tudott két generációt átugrani. Begyepesedetten ragaszkodott a régi elvekhez: minden tisztátalan vágyat és kívánságot melyek a szemérmet sértik, meg kell zabolázni. Gondolatainkban, pillantásunkban, beszédünkben, cselekedeteinkben tisztesek, szemérmesek, erkölcsösek legyünk. Nemi életünket rendezetten, csakis a házasság szentségében éljük, ne paráználkodjunk, ne törjünk házasságot, ne éljünk vadházasságban.
    A mai világban szinte betarthatatlan szabályok voltak ezek, mégis Szerénke ebben a szellemben nevelődött. Ezt így tartotta jónak, mert megbízott Hrabal nagyi tanításában.
    Időközben Lucával is állandóan tartotta a jótestvéri kapcsolatot, aki viszont egész más elvek szerint élt: szabadosan, kihasználva az adódó lehetőséget. Szerénke ámulattal vegyes ellenkezéssel hallgatta testvére kalandjait. Mintha egy egészen más világban élne, olyan érzések törtek rá. Luca jó testvér volt, sem rábeszélni, sem lebeszélni nem akarta Szerénkét semmire, mindketten élték a maguk életét.
    Hrabal nagyi és unokája harmonikus együttlétben élték mindennapjaikat. Szerénke időközben sudár termetű nagylánnyá serdült önálló gondolatokkal, önálló érzésekkel, önállósodott egyéniséggel.
    Egyik reggel a szeretett nagyi nem ébredt fel, követte férjét az örökkévalóságba. Szerénkére szakadt a világ, magányosnak és elárvultnak érezte magát. Túl csendesnek és üresnek érezte a házat. A temetés után a testvérek nagy elhatározásra jutottak, összeköltöztek. Újra élet, vidámság, csacsogás, töltötte meg a házat. Az ikrek gyorsan felvették a fordulatszámot, mintha nem is külön nevelődtek volna.
    Egy nap Luca a következővel állított haza:
    - Lett egy komolynak látszó kapcsolatom. A srácnak van egy facér tesója, nem lenne kedved egy dupla randihoz?
    Szerénkének először el kellett mesélni a fogalmak jelentését. Amikor felfogta, mindjárt a tiltakozása jutott felszínre. Aztán kezdte piszkálni a kisördög, végül igent mondott.
    Ha hét ruhát nem próbált fel, akkor egyet sem, amíg el nem döntötte melyik legyen a nyerő. Utána következett a frizura és a smink félórája. Luca már tűkön ült, sürgette. Végül csak húsz percet késtek. Szerénke alaposan szemügyre vette a neki szánt pasit. Nagyon tetszett, bár igazán sok összehasonlítási alapja nem volt. Kellett némi alkohol, hogy annyira feloldódjon, hogy szóba elegyedjenek. A férfi jó humorú, kellemes társalgó, udvarias volt, egyszerűen nem talált benne hibát. A hangulat emelkedett, még táncoltak is. Amikor tánc közben hozzáért a férfi keze, mintha villámcsapás futott volna rajta végig. Ezután felgyorsultak az események. Előbb egy éjszakai bárban kötöttek ki, majd Luca javaslatára náluk folytatták az estét. A hangulat a tetőfokára hágott. Szerénke egyszer csak azon vette észre magát, hogy kettesben ülnek a félhomályban, Lucáék valahova félrevonultak. A férfi óvatosan közelített, a lány szíve a torkában dobogott, de nem akart ellenkezni, átadta magát.
    Földöntúli élményt élt át. Ahogy ott feküdt elalélt testtel, tisztán látta, amint Hrabal nagyi egy felhő szélén ücsörög és rosszalló tekintettel néz le rá. De a látomás gyorsan köddé vált és megszólalt egy hang:

    - Buta lány, látod miről maradtál le…
    dhorvath, Zsuzsa 56 és Beka Holt kedveli ezt.
  12. images.jpg

    Itt a nyári kánikula. Egyik kiváló nyári program a manapság oly népszerű és divatos nyári fesztiválokra járás. A bőséges ajánlatokból szeretnék kiemelni néhányat.

    A nyár egyik kiemelkedő fesztiválja: pucér csigák nemzetközi találkozója a kertünkben…

    A nyár egyik kiemelkedő fesztiválja: vadmalacok pocsolyarészeg szintre való ívóversenye, éjszakai fáklyafényes dagonyázással egybekötve…

    A nyár egyik kiemelkedő fesztiválja: hagyományörző vurstli.
    LABDADOBÁLÓ: politikusok arcképére.
    CÉLLÖVÖLDE: csak állatoknak, állatkínzókra.
    KÖRHINTA: négykézlábon közlekedő részegeknek.
    FELVILÁGOSÍTÓ FILMEK : hat éven aluliaknak, felnőtt megörzővel.
    UGRÁLÓVÁR: örökké gyermek felnőtteknek.
    ELVARÁZSOLT KASTÉLY: annyira elvarázsolt, hogy csak a tiszta lelkűek láthatják.
    MÉZESKALÁCSOS, KÉZMŰVES TERMÉKEK ÉS LEÉRTÉKELT KIRÁLYFI VÁSÁR…

    A nyár egyik kiemelkedő fesztiválja: csoportos, holdvilágmentes éjszakai erdei séta, garantált izgalmakkal. Férfiaknak: rémísztő, lenge öltözetű boszorkányijesztgetés seprűről. Nőknek: bizonytalan végkimenetelű rablótámadás, kívánság szerinti erőszakolással. A végén közös tábortűz.

    A nyár egyik kiemelkedő fesztiválja: elvetemült bluesrajongok összeröffenése. Nőknek: farmer és blúz a férfiaknak farmer és szakáll viselése kötelező. Megközelítés csak mocival, belépődíj: egy láda sör. Zene: hamisítatlan blues, szellemidézők segítségével, a blues égi csarnokából.

    A nyár egyik kiemelkedő fesztiválja: mindenkinek, aki szeretné kipihenni a nyaralás fáradalmait. /Kifejezetten családmentes program/. Választható események:
    Részvétel a ki tud többet aludni versenyen, lajhár döntőbírókkal.
    Éjszakai csillagles, csak úgy hanyatt fekve, tök mindegy, hogy melyik a kis vagy a nagy Göncöl.
    Józansági vetélkedés, meditációval összekötve.
    Bégetési verseny, profi birkák ellen.
    Ereszd el magad programon belül, csámcsogó verseny, mert azért enni itt is kell…

    A nyár egyik kiemelkedő fesztiválja: Béka-tavi fesztivál.
    10h: Ki tud több békát a vízbe ugrasztani verseny, nemzetközi
    számolóbiztosok közreműködésével.
    11h: Békalencse gulyás főzőverseny kezdete. A győztes díja, Rébék
    néne környékbeli főzőasszony kézzel írott receptgyűjteménye.
    13h: Tókerülő verseny. Benevezés 46-os lábméret felett / rossznyelvek szerint azért mert a polgármester fiának ekkora a lába, és ezt a versenyt ő szeretné megnyerni/.
    14h: Élő zene a szomszéd falu autentikus csűrdöngölőt játszó zenekara, a Lábbaltiprók közreműködésével. Közben mezítlábas iszaptaposás.
    15.30h: Béka népszerűsítési előadás, Barátom, Brenya Bálint. –címmel. Előadó: Kuruty Emese szakértő, aki állítólag megcsókolt egy békát, amelyik királyfivá változott. Azóta a királyfi lelépett, és az eddig vega Emese átállt a békacomb fogyasztók táborába.
    21h: Tüzijáték. Józsi bá és fia, a kis jócika, fellövi a szilveszterről megmaradt pirotechnikai eszközöket. /Kb 5 perc/
    21.10: Fesztiválzáró csujogatás, a vendégek karikás ostorral való hazakergetése…

    A nyár egyik kiemelkedő fesztiválja: tarlóégetés tűzoltóversennyel
    egybekötve. A program elején választási lehetőség, hogy melyik csoporthoz szeretnénk tartozni:

    1. Gyújtogatók. Feladat: Profi pirománokkal kiegészítve a tarló megfelelő pontokon való meggyújtása, minél kisebb esélyt adva a másik csoport menekülésének.
    2. Tűzoltók. Segédkezés a vízpocsékolók mellett /gyors tömlőkitekerés, vízkeresés, prickolás/. Csak jó futóknak ajánlott, mert ha nem sikerül az oltás, akkor uzsgyi.
    Fakultatív programok:
    1. Egérfuttatás hozott egérrel. /doppinghasználat tilos/
    2. Kapa távdobási verseny /csak amatőröknek/
    3. Vadnyúlkergetés a tarlón, mezítláb. /elsősegély biztosított/
    4. Cigánytelep meglátogatása skinhead felszerelésben. /szélsőjobboldali érzelműeknek/
    5. Tűzoltóautózás, szirénázással. /gyerekprogram/

    A nyár egyik kiemelkedő fesztiválja: batyus buli nálunk. Amit biztosítunk: nagy kert, függőágy felszerelésére alkalmas fák, ingyenes labdahasználat, hintázási lehetőség, kerti zuhanyzó, árnyékszék. Kaja, pia hozott anyagból, olyan mennyiségben, hogy a háziak is jól járjanak. Választható programok:
    1. A ház urával közös meccsnézés, hozott sör mellett.
    2. Főzőcske a házi konyhatündérrel, hozott alapanyagokból, receptcsere.
    3. Pizsamaparti a lányom szobájában, 18 éven felülieknek.
    4. Gameboy verseny a fiamnál.
    5. Grillezés, bográcsozás hozott alkatrészekből a papival.
    6. Pletykasarok, hozott pletykákból a kert sarkában kialakított helyen, nagyival.
    dhorvath kedveli ezt.
  13. 400start.jpg

    Áron sportoló családba született és ez befolyásolta a sorsát. Anyja aerobikot űzte versenyszerűen, míg apja az erőemelés kiválósága volt. Szinte természetes, hogy gyermeküket is a sport oltárára szánták. Áron sok sportágat kipróbált végül az atlétikánál kötött ki, azon belül is talán a legnehezebbnél, a tízpróbánál. A család élete nem éppen hagyományos módon zajlott. Mindenki szigorú edzéstervek szerint élt, kiszámolt kalóriaértékek alapján étkeztek, /általában mindenki magában/, hétvégéket a saját versenyeiken töltötték. Tulajdonképpen nem is volt ez család, csak egymás mellett élő három biorobot. A szülői nevelés náluk kimerült a sport iránti mindenek felettiség, az eredményesség hajkurászása, és a házi éremgyűjtő szenvedélyből. Áron amikor belevetette magát a sport mélyvizébe, észre sem vette, hogy közben elmegy mellette az élet. Soha nem ment le suli után önfeledtem játszani barátaival a játszótérre, nem fért bele az idejébe megnézni egy jó filmet, vagy koslatni a lányok után. Helyette edzés, edzés, edzés, verseny és újra mindez előröl.
    Agya centiméterek, századmásodpercek körül zakatolt. Amolyan „sport kocka” lett belőle, másról nem lehetett vele társalogni, csak a sportról, viszont betéve tudta az eredményeket visszamenőleg. Ez egy ideig érdekes, de egy idő után már a kutyát sem érdekelte. Mivel tíz sportágat kellett egy kézben tartani, mindig volt gyenge láncszem, amin még lehetett javítani- Ez egész embert kívánt, lemondással járt, főleg ha a legjobb akart lenni. Már pedig a családban csak annak volt becsülete, aki a „number one”. Iszonyatos energiákba került, de hazai szinten egy idő után nem talált legyőzőre. Kilépett a nemzetközi színtérre, itt bizony már akadtak hasonló szintű sportolók, így hát még magasabb fokozatba kapcsolt. Egy ideig még ki tudta szervezetét zsigerelni, de egy szint után megakadt. Nem tudta, hogyan tovább. A siker eredmények elmaradoztak, vergődött. Edzője látta ezt a sziszifuszi küzdelmet, ezért szerét ejtette egy beszélgetésnek:
    - Kölök, látom elakadtál!
    - Pista bá. A többiek ezt, hogy csinálják? Mindenki otthagyott állva, pedig már a tüdőmet is kiköpöm annyit gürizek.
    Az edző hosszasan elgondolkodott majd azt mondta:
    - Tudod, mindenki valamilyen testi adottsággal születik. Van akihez kegyes a sors és olyan a szervezete, hogy a végtelenségig srófolható. Viszont aki nem részesül ebben a kegyben, az, ha a fene-fenét eszik is, akkor sem jut át a felső határán. Úgy tűnik, hogy Te ezek közé tartozol. Ilyenkor két út áll előtted: vagy elfogadod, beleveszel a középszerűségbe és kiégett sportolóként hagyod abba pályafutásod, vagy olyan szerekhez nyúlsz, amik segítenek a teljesítmény fokozásban. Te döntesz, melyik utat választod, én mindkettőben segíthetek…
    Áron napokig vívódott. Nem talált senkit, akitől tanácsot kérhetett volna. Egyik reggel tiszta fejjel ébredt, megálmodta a helyes utat.
    - Pista bá, elhatározásra jutottam, abbahagyom.
    - Örülök Kölök, ez az okosok döntése…
    Áron első edzés nélküli napján vidáman ébredt. Könnyűnek, szabadnak érezte magát. A konyhában összefutott anyjával, aki csodálkozva kérdezte:
    - Hát Te? Épp az előbb néztem a beosztásodat, most éppen távolugrás edzésem kellene lenned?
    A fiú, tehertől mentesülve elmesélt mindent. Az anya figyelmesen végighallgatta, majd megszólalt:
    - Tudod, kikérhetted volna a véleményem. A sport egy életforma, életre szóló kötelezettség, nem lehet csak úgy kiszállni belőle. Majd meglátod, hogy hiányozni fog, nem beszélve arról, hogy a mozgáshiány miatt majd jönnek fel a kilók, dagadt leszel. Na mindegy, majd még beszélünk, rohannom kell edzésre. – azzal elviharzott.
    Áron magára maradt a gondolataival. Nem tudott mit kezdjen a rászakadt szabadidejével. Végül egy nagy egészségügyi séta mellett döntött.
    Magába szívta a tavasz minfen illatát, végre észrevette az utcán botorkáló öregembert, a babakocsit tologató kismamát, az iskolába siető fruskákat. A tavaszi zsongás hangjaiból telefonjának csörgése zökkentette ki- Az apja volt az:
    - Az anyád az imént hívott és mondta, hogy milyen hülyeséget csináltál! Most fogod magad, visszamész az edződhöz és visszakönyörgöd magad! Mit gondolsz, hogy melyik sportoló nem használ szereket az eredményesség érdekében. Anyád és én is szedünk teljesítményfokozókat, másként gondolod, hogy értünk volna el valaha is valamit?
    Áron eddig hallgatta apja szavait, majd válasz nélkül kikapcsolta a telefonját. A közeli újságstandon vett egy hirdetőújságot, majd beült egy cukrászdába, rendelt néhány régen vágyott sütit és elkezdte böngészni az újság albérleti hirdetéseit…
    dhorvath kedveli ezt.
  14. donations.jpg

    Harkány már kisfiú korában is jószívű teremtés volt. Mindig talált magának valakit, akit ajnározhatott. Az oviban Bendegúz lett a kenyeres pajtása. Bendegúz nagyon csóró cigány család hatodik gyerekeként sokat nélkülözött. Tiszta, de viseletes ruhákban járt, sokszor éhesen, kiközösítve, magányosan játszott. Harkány kiszúrta a helyzetét és szárnyai alá vette a kis verebet. Önfeledten együtt játszottak és Harkány mindig megosztotta vele az uzsonnáját. Mindezt az otthonról hozott nevelésnek köszönhette, mert galamblelkületű édesanyja mindig arra tanította, hogy segítse az elesetteket.
    Ezt a Teréz-anya szindrómát, későbbi életében is tovább cipelte. Általános iskolában a kis szemüveges Weiss, a „zseb Woody Alan-nek” csúfolt szerencsétlenség volt az „áldozata”. Kamaszkorában a pufi kislány, Barbara élvezte a szeretetteljes védelmét.
    Más tekintetben is adakozó természete miatt népszerű volt társai körében. Ha megunt egy játékát azonnal odaadta olyanoknak, akik soha nem juthattak volna, még hasonlóhoz sem.
    Amikor beköszöntött nála a zsebpénzes korszak, azt is szívesen elosztogatta, nem volt a pénznek hatalma fölötte. Mégsem folyt ki kezei közül a sűrű fillér, ügyesen forgatta a megkeresettett, jó üzleti érzékkel áldotta meg a sors. Felnőtt korára mindent megteremtett, amit csak szeretett volna. Közben továbbra is tevékenykedett benne a jótékonykodás szelleme: jelentős összegeket adományozott karitatív szervezeteknek, a segélyakciókat soha nem hagyta ki, bárki, aki bajba került rá számíthatott.
    Az első pofont akkor kapta, amikor olvasta, hogy az általa komoly pénzzel támogatott segélyt, gané emberek lenyúlták és így az nem jutott el a rászorultakig, pedig ezek az emberek komoly katasztrófát éltek át, mindenük odaveszett, csak a csupasz életük maradt nekik.
    Ezután sorra jöttek olyan események, amik a hitét egyre jobban megtépázták.
    A világ nagyot fordult, csalók, ingyenélők, utolsó gazemberek vették körül akármerre próbálkozott, pedig szeretett volna jónak megmaradni. Édesanyja emléke és bölcs tanításai még kitartottak, de nagyon sokat halványultak, fekete-fehérré váltak.
    Egy nyári hosszú hétvégén úgy döntött, hogy kiengedi a fáradt gőzt és pihen egy kicsit. Máshól járhattak a gondolatai, mert nem kapcsolta be házának riasztóját, amikor elindult. Ennek meg is lett a következménye, amikor hazatért a teljesen kipucolt, félelemtől reszkető otthona várta. Leült az üres szoba közepére, és magába roskadt. Elszomorító, üres falak bámultak rá. Volt már padlón élete során, de még mindig talpra állt. Most valahogy nem érzett elég erőt magában. Reggel, zsibbadtan, a kemény padlón alvástól, sajgó tagokkal ébredt. Elment a biztosítóhoz, valamicske visszatérítést kapott a kárából, annyira minden esetre elég volt, hogy elkezdje belőle újra felépíteni az életét.
    Lassan a vonat újra sínre került, a mozdony pöfékelve nekilódult, megfeszült, forogni kezdtek a kerekek, a vontatmány megmozdult. Egyik kora reggel kopogtattak, jól öltözött férfi állt az ajtóban.
    - Jó napot kívánok! –mondta, majd folytatta: Weiss Emil nyomozó vagyok. Úgy néz ki, hogy elkaptuk a bandát, aki önt is kirabolta, részletes vallomást tettek. A rossz hír az, hogy mindent elkótyavetyéltek és nem tudom, ha a bíróság kártérítést ítél, valaha is megtérül majd a kára. Sajnálom. Kérem, jöjjön be holnap aláírni a jegyzőkönyvet és megismerkedhet az elkövetők vezérével.
    Azzal megfordult és elindult, de aztán hirtelen megfordult:
    - Engedjen meg egy személyes dolgot. A neve alapján, aztán most a személyes találkozáskor megbizonyosodtam, hogy maga az. Én vagyok a kicsi Weiss, akit istápólt az általánosban. Talán valamit most visszaadhattam, hogy elkaptam ezt a bandát…
    Másnap Harkány ott ücsörgött a jelzett időpontban a rossz fiúk rémálmában. Egyszer csak a folyosó végén befordult egy csinos tünemény. Mint minden férfiemberé, az ő szeme is kocsányon lógott a látványtól. Ahogy elé ért, ránézett és elmosolyodott. Harkány a szemlegeltetés lebukása miatt félrekapta a tekintetét. A nő azonban odalépett és kedvesen megkérdezte:
    - Leülhetek ide melléd?
    - Persze – habogta zavartan.
    A lány továbbra is mosolygott rá, majd megszólalt:
    - Ugye nem ismersz meg? Barbara vagyok, nem éppen így maradhattam meg az emlékeidben, hiszen kamaszkoromban dugő voltam, de Te mindig mellettem álltál, kedves Harkány.
    A férfi feloldódott, kötetlen beszélgetés indult el közöttük. Kiderült, hogy Barbarát, fényes nappal az utcán megtámadta egy banda, kicsavarták kezéből a táskáját és elrohantak. Szerencsére a köztéri kamerák segítségével azonosították, majd elkapták őket. Most szembesítésre jött.
    Ekkor kinyílt a szemközti ajtó és a nyomozó feje jelent meg
    - Látom, mindketten itt vannak, ugyanaz az elkövető, ki jön először?
    Harkány udvariasan előre engedte Barbarát.
    Amikor ő került sorra és belépett a szűk helyiségbe egy magába roskadt alakot vett észre egy széken, megbilincselt kézzel. Ahogy összenéztek, azonnal ismerősnek tűntek azok a riadt, de mégis dacos szemek. Bendegúz, az ovis pajtás volt az.
    Ebben a pillanatban végleg elpattant benne valami, összetört az anyja halvány arcát megőrző tükörkép…
    dhorvath kedveli ezt.
  15. lustaság.jpg

    Zsigmond, kiskorában rengeteget bújta a könyveket, nem nagyon érdekelte, hogy emiatt „kockának” tartották. Egyszer olvasott Churchill-röl egy anekdotát, amely szerint megkérdezték az öregedő politikust, hogy szerinte mi a hosszú élet titka. Az öreg egyik kezében egy viszkis üveggel, a másikban füstölgő szivarjával így válaszolt: „No Sport!” Ehhez a filozófiához tartotta magát, őt soha nem találta meg a lenyugvó Nap a játszótéren bőrgolyót rugdosva. Helyette otthon gubbasztott és hasznosabban töltötte el a szabad idejét.
    Bejött a számítógép korszak, belevetette magát ebbe az új világba. Annyira lekötötte ez az újdonság, hogy már aludni sem nagyon akart, csak a képernyőt bámúlta. Apja egy ideig próbálkozott kizökkenteni ebből az őrületből, de minden hiába való volt, falakba ütközött. Végül feladta és elhagyta a családot. Anyjával maradtak kettesben, aki mindenben kiszolgálta kicsi fiacskáját. Egy ideig apró szívességeket kért cserébe, de fia ezeket vagy elengedte a füle mellett, vagy megígérte, hogy mindjárt, de aztán nem lett belőle semmi. Anyja néha próbálkozott, hogy kimozdítsa a lakásból, de hiába mondta jóindulatúan
    - Zsiga fiam menj már ki a szabadba, olyan sápatag vagy mint csipkerózsika a százéves szunyálás után. A megszólított nem mutatott hajlandóságot a felszólításra, továbbra is a billentyűzetet verte. Az anya szerette a fiát, így nem szekálta tovább, néha megjelent egy tányér kajával vagy frissítővel és csendesen távozott. Zsigmond egy idő után beleunt a számítógépes világba, helyette tv függő lett. Közben egyre jobban elhatalmasodott rajta a lustaság, a renyheség, amelynek következményeként elterebélyesedett. Anyja továbbra is partner volt, mindenben kiszolgálta őt.
    Egyszer a villogó dobozban látott egy kövér emberekről szóló filmet, bepánikolt. Kilépett a külső világba és kipróbált mindent, csak hogy normális súlyú legyen. Ez többé-kevésbé sikerült, de a lustaság ekkor már annyira beleette magát a zsigereibe, hogy minden megcsinált ugyan, de energiatakaros üzemmódban.
    Ekkor már külön élt anyjától, de a jóságos anyuka sűrűn megjelent, rendbe rakta lakását, kimosta ruháit, és meglepte kedvenc ételeivel.
    Bármilyen lehetetlennek látszik, de az ilyen emberek is megtalálják a másik felüket. Terézia lett a szerencsés kiválasztott, aki átlagos kinézetű, de mosolygós, kedves és szorgos volt.
    A házasságkötés után azonnal kiosztódtak a szerepek: apa keresi a kenyérre valót, anyáé a többi apróság.
    Zsiga, ha hazaért, egy szalmaszálat sem tett keresztbe, bezárkózott a maga kis lustaságtól övezett kis világába és jól érezte magát. Terézia mindenben kiszolgálta, mert ő ilyen nevelésben nőtt fel. Este holtfáradtan tért nyugovóra.
    A helyzet csak rosszabbodott, amikor megszületett egy szem lányuk, mert természetesen Zsiga a gyermeknevelést is „asszonymunkának” tartotta. A cseperedő gyerek sokszor próbálkozott apjánál, egy kis szeretetmorzsát felcsippenteni, de nem járt sikerrel, ezért anyjánál lelt vigaszra.
    Így forgott velük az idő kereke.
    A kislány, Ibolya úgy tizennégy lehetett, amikor sikerült a két nőnek Zsigát rábeszélni, hogy kiránduljanak egyet. A férfi morogva, hogy ki kell mozdulnia a komfortzónájából, de teljesítette a kérést. A lehúzott autóablakon beáramlott a friss tavaszi levegő, és ettől mindenki jó kedvre derült. Nem is emlékeztek rá, hogy mikor szállt rájuk ilyen érzés.
    Hosszú, egyenes útszakaszon haladtak, amikor váratlanul egy nagy durranás, utána a kocsi irányíthatatlanná vált, és önállósítva magát az út menti, frissen felszántott terület felé száguldott, majd hármat pördülve az oldalén állt meg. Hirtelen néma csend lett. Zsiga kikapcsolta a gyújtást és hátra fordult:
    - Ibolya, jól vagy? – a lány reszketve bólintott. Most Teréztől kérdezte volna ugyanezt, de csak a hűlt helyét találta. Iszonyatosan megijedt. Nagy vesződséggel kiszabadította magát és a lányát és eszelősen szaladgált a kocsi körül. Ekkor nyöszörgést hallott a kocsi alól, meglátta Terézia egyik kezét.
    Ezután olyan történt, amit ha ma bárkinek elmesélek, kétkedés ül a szemekbe, sőt magam sem hittem el, de a lányom, aki reszketett a sokktól, de mindent látott, el nem mondta a történteket. Állítólag odaléptem az oldalára fordult kocsihoz, hátamat nekifeszítettem a tetőnek, kezeimmel belekapaszkodtam az ablakkávákba és egy iszonyú ordítás szakadt ki belőlem, majd egyre magasabbra emeltem a fémszörnyeteget, és a talpára löktem. Honnan szállt bele ennyi erő petyhüdt izmaimba azt nem tudom, de azt igen, hogy szóról-szóra így esett meg. Letérdeltem Terihez és fogtam a kezét, csak azt hajtogattam: Ne halj meg! Ne halj meg!
    Közben hallottam az útról segítőkész autósok kiáltozását, majd a közeledő mentőt.
    - Ma három hónapja, hogy mindez történt és végre meggyógyultál, hazaengednek… -mondta Zsiga.
    - Hála az én hősömnek. válaszolt Terike. Tudod a doki mondta, hogy nagy szerencsém volt, hogy a puha talaj megmentett attól, hogy az autó azonnal agyonnyomjon. De így is megfulladhattam volna, ha nem veszed le rólam azt az iszonyú terhet.
    - Apropó, hogy ki is a hős kettönk közül. Az ápolásoddal a nyakamba szakadt minden. Képzeld még azt sem tudtam hol van a lány iskolája, nem hogy hogyan szokott odajutni. Otthon közben eluralkodott a káosz, mindenütt mosatlanok, szennyesek, felfordulás. Szegény anyám, ha élne, biztos ott termett volna és kisegített volna. Így csak odafentről, fejét fogva figyelhette amint esetlenkedem. Szerencsére a lányod, mint egy mini felnőtt átvette az irányítást és mindenre megtanított. Mára már tudok mosni, beprogramozni a mosogatót, sőt már vasaltam is. Borzalmas mennyi munka van egy háztartás fenntartásával, fogalmam sincs, hogy voltál képes minderre. Egy biztos ezentúl számíthatsz a segítségemre!
    - Te jó ég, ki maga és mit csinált a férjemmel! – mosolyodott el Teréz és átölelte Zsigmond nyakát…



    Utóirat:


    Ezzel a résszel befejeződött a hét főbűnt feldolgozó sorozat. A történetek főszereplői valamilyen okból egyik főbűn áldozatai.
    Egy váratlanul megjelenő személy, vagy egy katartikus élmény azonban a rossz szokásának elhagyására sarkalja. A vallásos emberek isteni beavatkozást, az ateisták szerencsés véletlent vélhetnek mögötte, én ebben szándékosan nem foglalok állást.
    Mindegyik történet pozitív kicsengésű és arra utal, hogy minden negatívum legyőzhető, mert mindenki megkapja rá az esélyt, csak figyelni kell a jeleket…