Várak, erődök

Csizkari témája a 'Építészet' fórumban , 2009 Február 21.

  1. leeah

    leeah Állandó Tag

    Bánffy kastély - Bonchida

    A kastélyról itt
    (Részben fel van újítva.)
    A Bánffy-kastély
    <!-- http://www.erdelyiturizmus.hu/telepules/bonchida

    --> Az erdélyi várak történetében a birtokosok egész sora követi, váltja egymást. Bonchida kivételes ritkaság, 600 éven át volt a Bánffy család tulajdona.
    Középkori alapok felhasználásával 1650-től kezdte építtetni Bánffy Dénes, a krónikák feljegyzése szerint a dobokai vár köveiből. A négy sarokbástyás épület valószínűleg nem készülhetett el teljesen, ezért kerülhetett sor a XVIII. század eleji nagy építkezésre, amikor a kastély reneszánsz formájú bővítése folyt, majd 1748-50 között megszületett a barokk kastély. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, ami istállókat és melléképületeket foglalt magába, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának.

    Ma csak képzeletünkben idézhetjük fel az egykori életet, aminek a második világháború utáni pusztítás vetett véget.
    Bíró József leírása alapján elképzelhetjük "a nagy ebédlőtermet, amely vitrinjeivel, pocelánjaival levegős, napos derűt áraszt, bár méreteiben egy középkori lovagteremnek felel meg. A szebbnél szebb bútorokkal berendezett szobák között a Mária Terézia-szalon kék és sárga színeivel válik ki, meg az arcképcsarnokos billiárd-szoba és a kerek bástya könyvtárszobája..., a lépcsőházban álló páncélok és a legérdekesebb erdélyi különlegesség, a GBG betűkkel ellátott sakk-készlet.
    Nagy művészettel faragott, bécsiesen öltözött koronás, vagy föveges mellszobrok állnak a figurák talapzatain: király és királynő, nemes testőrök, parasztok meg lovagok. A nagy teremben sakkozott ezekkel Bánffy György (1787-1822), Erdély gubernátora, miközben a lakájok ide-oda cipelték a nem éppen könnyű bábukat."

    (Forrás: Erdélyi Gyopár 1997/6 - az Erdélyi Kárpát Egyesület közlönye)
     
  2. deccc

    deccc Állandó Tag

    [​IMG]

    Werfen-Ausztria
     
    Melitta kedveli ezt.
  3. Elnar

    Elnar Állandó Tag

    Üdv!
    Igaz, nem vár vagy erőd, de úgy láttam nincs itt a budavári palotáról semmi szinte. Kuriózumszámba menő fotók vannak viszont a BME oldalán.
    A kuriózum az benne, hogy még a Hauszmann Alajos általi átépítés előtti állapotot mutatja,
    a múlt századfordulón.
    Mindez sajnos a háborúkban helyreállíthatatlanul elpusztult.
    Órákig lehet nézegetni...

    [​IMG]
     
  4. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag

    A MONOSTORI ERŐD


    [​IMG]


    [​IMG]


    [​IMG]


    [​IMG]


    A komáromi erődrendszer részei egyrészt a történelmi Komárom két vára Szlovákiában,​

    másrészt az ahhoz kapcsolódó erődök a Duna jobb oldalán, a mai magyarországi Komárom területén. [​IMG]


    A történelmi Komárom helyén már a Római Birodalom idején, a Pannonia provinciához tartozó Brigetio városban stratégiai fontosságú erődítmény állt. A Duna bal partján (ma Komárom (Szlovákia)), a Duna és Vág folyók közötti keskeny félszigetet a honfoglaló magyarok is védelmi célokra kiválóan alkalmas helyszínnek találták. Itt épült fel a középkori komáromi vár, majd az Öregvár, a török elleni küzdelmek fontos helyszíne. Az Öregvár nyugati bővítményét, elővédművét alkotta az 1664 után létesített Újvár, a császári csapatok jelentős támaszpontja, Bécs előretolt bástyája. A 1848–49-es szabadságharc kiemelkedő eseménye volt az Óvár és Újvár hősies védelme és a három komáromi csata. Ezt követően a Duna két partján a Habsburg Birodalom legerősebb katonai erődrendszere épült ki, amely 200 000 fős hadsereg befogadására is alkalmas volt. A balparti várakkal szemben, Szőny mellett (ma Komárom, Magyarország) felépült a Csillagerőd, a Monostori erőd és az Igmándi erőd. Az így kialakult hatalmas erődrendszer a 20. századra azonban elvesztette stratégiai jelentőségét. 1945–1991 között a magyarországi oldalon a monostori erőd szovjet fegyverraktárként, a szlovákiai oldal várai pedig szovjet laktanyaként szolgáltak. A rendszerváltás óta a magyar oldalon múzeum nyílt az erődrendszer részeiben.​




    [​IMG]


    [​IMG]
     
    Melitta, Kisgadob és Bodka kedveli ezt.
  5. zsuzsanna03

    zsuzsanna03 Állandó Tag


    [​IMG]

    Falu a Pákozd-hegy alatt


    A Velencei-tó északi partjának adottságait már az újkőkor népessége is kedvezőnek találta. A Császár-víz völgyéből és a tópartról neolitikus faluhelyeket ismerünk. A település régészetileg kiemelkedő fontosságú emléke a környék régi lakói által is Pákozdvárnak nevezett középső bronzkori földvár. Az erődítmény a Duna–Tisza közén és a Dunántúlon található huszonhat hasonló típusú építmény közül a legnagyobb: használatának idejében uralta a Velencei-tó környékét és a Mezőföldet. Az erdőkkel borított Meleg-hegy délnyugati magaslatán helyezkedik el, a Hurka- és a Csöpögő-völgy fogja közre.
    A lelőhely három jól elkülöníthető részre tagolódik: a várat a feljáróul szolgáló Bodza-völgy osztja fel, a nyugati, egyik oldaláról sánccal övezett Nagyvárra és a keleti, kettős sánctól és árokrendszertől erődített Kisvárra.
    A többi korabeli földvárhoz hasonlóan két egységből álló erődítmény földsáncainak felső peremét agyaggal összetapasztott kőburkolat erősítette. A följáró felső nyílását bástyaszerűen felhányt magaslatok védték, a kapunál a védők elhelyezkedésének biztosítására teraszt képeztek ki. A földvár oldalába emberi kéz vájta Bárcaházi-barlang keletkezése a közelében talált edénytöredékek tanúsága szerint ugyancsak a bronzkorra tehető, magával az erődítménnyel állhatott kapcsolatban.
    A Kisvártól északra fekszik a lelőhely harmadik eleme, a telep egykori urnatemetője, amely már a múlt században ismert volt.
    A hajdani bronzkori település földbe vájt lakóházainak nyomait a Nagyvár területén ásták ki. A földvár feltárását Marosi Arnold irányította 1925– 1927 között. A leletek – melyekben a bronz másodlagossága mellett a kő-, csont- és agancseszközök dominálnak – az úgynevezett Vatya–Koszider-kultúra jellemzőivel mutatnak rokonságot; a telep korát a Kr. e. 1400–1200 közötti időszakra teszik a kutatók.
    A területet a késő vaskorban a kelták lakták. Településeik nyomát és temetőiket három helyen találták meg a község területén. Az M7-es autópálya építésekor (1971) egy forrásszentélyre bukkantak; a lelőhelyen domborított maszkkal díszített korong, más bronztárgyak, továbbá egy munkahelyül szolgáló épület maradványai is előkerültek három kemencével.
    A megtelepedett népesség folytonosságát jelzi a Börgöndön feltárt temető, amely kelta, római kori és késő avar kori sírokat is tartalmaz. Az Aquincumból Gorsiumba vezető út mellett, a Bella-patak völgyében nagy kiterjedésű római kori település ismeretes. A római katolikus templom 1960-as évek elején végzett felújításakor befalazott sírkövekre bukkantak; az egyik háromalakos sírkő a sekrestye melletti külső falban látható. Az Óbudát Székesfehérvárral összekötő középkori út, régi római nyomvonalon, a Velencei-hegység és a tó között Velencétől Sukorón át Pákozdra vezetett. A község az út mellett alakult ki.
    Pákozd nevét elsőként Anonymus munkája, a honfoglalás eseményeit regényesen elbeszélő, XIII. század elején keletkezett Gesta Hungarorum említi Pacoztu alakban. Árpád fejedelem egyik „költött” vezére, Ősbő a Veszprém ellen indított hadjáratban egyik táborhelyét Pákozd hegye közelében üti fel, miként a Budáról Veszprémbe vezető országút egyik állomása is településünk. A község neve feltehetően szláv eredetű személynévből származik, amely a magyar pákosztos melléknévvel állhat etimológiai rokonságban.
    A legkorábbi birtoklástörténeti adatok szerint a falu már egyházi birtokként jelenik meg a forrásokban. 1279-ben a veszprémi püspök – melynek egyházi fennhatósága alá tartozott a középkori Fejér megye is – Székesfehérváron álló palotáját Kolin veszprémi főesperes használatába adta azt követően, hogy a főesperes visszavette az épületet az azt jogtalanul elfoglaló fehérvári polgároktól. A palota javadalma a Pákozdon elterülő birtok is (terra de Pakazt), a veszprémi püspök királyi adományként juthatott ezekhez a püspöki palota fenntartását szolgáló jövedelmekhez; nem lehetetlen, hogy még a püspökség alapításakor, Szent István életében. 1298-ban is mint birtokot említik a vele nyugatról szomszédos Noé (Novaj), a mai Kisfalud nemesek által birtokolt részének határleírásában.
    A birtok benépesülésére, a falu meglétére enged következtetni a XIV. század első harmadában – az adat 1323-ban kelt – az egyik fehérvári kanonok neve, aki származási helyére utaló melléknévvel szerepel a forrásokban: Paulus de Pakazth (Pákozdi Pál). (Ő maga valószínűleg a káptalan közelségének, illetőleg annak, hogy Pákozd egyházi birtok volt, köszönhette azt, hogy bekerült a rangot és javadalmat jelentő székesfehérvári káptalanba.) Noha Pákozd az 1332–1337 között készült pápai tizedjegyzékekben még nem szerepel a templomos helyek között, 1348-ban egy oklevél a válival együtt már plébániáját említi, amelyhez templom is tartozhatott.
    A püspöki és káptalani vagyon átrendeződése nyomán a XV. században a települést már a jelentős birtokokkal rendelkező, kiváltságos helyzetben levő fehérvári társas káptalan – pontosabban a káptalan egyháza, a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett királyi bazilika – birtokában találjuk. A birtokos káptalan szerepének súlyát emelte, hogy hiteleshelyi tevékenysége országos hatáskörű volt, a hozzá tartozó egyház pedig a magyar királyok koronázótemploma. Őrkanonokja (custos) ügyelt a koronázási jelvényekre, vezetője egyben a királyi kancellária első embere; kulturális jelentőségét az általa működtetett préposti iskola jelezte.
    Egy 1474. évi birtoksértési per kapcsán ismerjük a káptalan négy pákozdi familiárisának és ötvenhét jobbágyának nevét is: Egyházi, Kis, Mohai, Bíró, Bónis, Sukorói, Sági, Nemezes, Török, Igari, Köncöl, Takács, Kántor, Borsos, Regös, Baranyai, Pünkösd, Tál, Veres, Jó, Tót, Paksi, Szalai, Illés, Benedek, Kaszás, Fornai, Vég, Váli, Botos, Nevetlen, Csáki, Somogyi, Orondi, Szemes, Varga. Lázár deák térképén 1522-ben a falut templomának stilizált rajza illusztrálja.
    Székesfehérvár elfoglalásakor, 1543-ban a törökök nemcsak a várost, hanem a környékbeli falvakat is feldúlták. A megye hódoltsági terület lett, a település magyar földbirtokosa, a székesfehérvári káptalan még abban az évben feloszlott. Pákozd elnéptelenedett, csak majd az 1563–1565-ben készült török adóösszeírás mutatja, hogy népességének egy része visszatért régi lakóhelyére.
    A Fehérvár elestével megszűnt magyar nemesi vármegye szerepét – Pákozd esetében – fokozatosan Komárom megye hatósága vette át. A falu igazgatás és adózás szempontjából egyaránt kettős (magyar–török) irányítás és elosztás alá került. Mindez a háborús konfrontációk időszakától eltekintve többé-kevésbé egyezményesen és békességben zajlott.
    Az uralkodót és a földesurat illető adó megállapítása érdekében készült összeírások közül a török források mondanak többet a településről, a lakosság gazdasági teljesítőképességéről. A hász- és tímárbirtokok 1570. évi öszszeírása gabona- és szőlőtermelését, valamint a puskapor előállításában hasznosítható salétrombányáját emeli ki. A később, a XVIII. század első felében Magyarországot leíró Bél Mátyás is azt írja az egész megye jellemzésében, hogy a talaj termékenysége salétromtartalmának tulajdonítható, a legelők némelyike só gyanánt szolgál a csordának, a Veszprém megyeiek pedig rendszeresen vásárolnak a sós földből. A falu 1570-ben nem jelentéktelen összeget, 17 500 akcsét jövedelmezett török földbirtokosának, a szultánnak.
    III. Murád uralkodása alatt Pákozdon hatvan jobbágycsaládfőt és egyetlen házas szolgát írtak össze (lásd: Függelék I.). A családtagokkal és a házaknál élő szolgákkal együtt összesen száztíz felnőtt férfit jegyeztek fel név szerint. A hatvan családfő mintegy ötven jobbágytelket birtokolhatott, mivel ötven egység után kellett ötven-ötven akcse (egy forintnak megfelelő) fejadót (kapuadót), összesen kétezer-ötszáz akcsét fizetniük. A falu népessége ekkor körülbelül háromszáz fős lehetett, lakóinak használatában hatvan hold szántó volt. A környező községek egy részének pusztulása lehetővé tette, hogy a pákozdiak idegen határokat is művelés alá fogjanak. Az intenzív gazdálkodást jelzi a falu mérete (a székesfehérvári náhijéban, ahová Pákozd tartozott, csak Battyán és Polgárdi múlta felül), valamint a szolgák nagy száma (minden második telekre jutott egy).
    A pákozdiak művelték a Velencei-tó déli partján fekvő Agárdpusztát, s „régtől fogva” szántották, vetették a vele szomszédos Gárdonypusztát is; a termés után járó tized ezer, illetőleg ezerötszáz akcsét tett ki. A Pátka és Pákozd közé eső, egykor virágzó Ság falu területét is a XVI. század második felében pákozdi lakosok művelték, a Vörös nevű rét és Szabó János rétje után ezer akcsét fizettek. A következő századokban a sági határon megosztozott a török hódoltságot átvészelő két szomszédos település, az egykori középkori falu fekvésére utal Pákozdon a Sági-hát, Sági-rét, Sági-kút név. 1862-ben feltehetően Ság kőtemplomának romjai kerültek elő a földből a Sági-háton.
    A hódoltsági Fejér megye falvainak királyi adóját 1551-től, ingyenmunkáját (robotját) 1567-től a közeli Palota, a Veszprém megyei végvár védelmére fordították. Pákozd 1588-ban – erre a célra – évi adóját hat porta után fizette. A porták számát az adóalap, elsősorban az állatállomány függvényében állapították meg. ​






    [​IMG]

    Bronzkori urnasír
     
    Melitta kedveli ezt.
  6. cutie

    cutie Állandó Tag

    eger

    Az Bory-vár lenyügöző nekem nagyon tetszett.


    [​IMG] [​IMG]
     
    Melitta, Bodka és wwqqww kedveli ezt.
  7. janeme

    janeme Állandó Tag

    [​IMG]


    Voltam az Aradi várban, hihetetlen élmény!
     
    Melitta kedveli ezt.
  8. reventlow

    reventlow Állandó Tag

    [​IMG]

    Jelenleg a dunaújvárosi Intercisa múzeumban látható Vígvári Tamás 3D-s, magyar várakat bemutató kiállítása. Még nem láttam, de meg fogom nézni.
     
    Melitta kedveli ezt.
  9. Képesség

    Képesség Állandó Tag

    [​IMG]

    Kár, hogy a képeket nem tudom megnézni...
     
    Melitta és Bodka kedveli ezt.
  10. Korpiklaani

    Korpiklaani Állandó Tag

    McMelikszi és tothszollosani kedveli ezt.
  11. Gabor60

    Gabor60 Állandó Tag

    Huszt
     

    Csatolt fájlok:

    Melitta kedveli ezt.
  12. maximuszka

    maximuszka Állandó Tag

    Siklósi vár

    A siklósi vár hazánk fontos történelmi nevezetessége, ez az egyik legépebben megmaradt középkori vár Magyarországon.
    Erődjének első falait még a XIII. században, 1251 körül rakták le. Az első írásos emlék 1294-ből való és a pécsi káptalanság irattárában megtalálható. A törökök 1543-ban több napig tartó ostrom után foglalták el a várat. Vas Mihály a vár kapitánya sokáig ellenállt a túlerőnek, ám 143 évig tartó török uralom kezdődött ekkor. E korszaknak számtalan emléke megmaradt (fürdő, csatornázás, dűlőnevek, temetői sírok, stb.) A legszebb a néhány évvel ezelőtt helyreállított dzsámi, mely Európa Nostra díjat is kapott. A szövetséges csapatok I. Lipót király idejében, 1686-ban szabadították fel a várat. Ezután a vár 1686-1698-ig a császári kincstár tulajdona.

    A rendszerváltás után a várból kiköltözött az addig ott lévő múzeum, szálloda és turistaszálló. Onnantól kezdve nem volt igazán gazdája a várnak. Tulajdonjogilag - mint védett műemlék - a magyar államhoz tartozik.

    A XVIII. században épült termekben rendezték be a börtönmúzeumot, a kőtárat, és a pécsi kesztyűgyártás történetét bemutató vármúzeumot.
     
    kicsinyusziii és Bodka kedveli ezt.
  13. harcsa75

    harcsa75 Állandó Tag

  14. maximuszka

    maximuszka Állandó Tag

    Sümegi vár

    A sümegi vár és város története

    A szabálytalan sokszög alaprajzú, észak-déli irányban hosszan elnyúló belsőtornyos vár tekintélyes maradványai a város felett emelkedő, körös-körül egyformán meredek lejtésű, de nem magas Várhegy tetején látható. A hegyoldalon szerpentinút vezet a vár nyugati oldalán álló külső kaputoronyhoz, amely a XV. században épülhetett.
    A bejárat felett Senyei István veszprémi püspök monogramos, 1674-es évszámmal ellátott címere van, amely évszám feltehetően a török 1664. évi sikertelen ostroma során megrongálódott vár kijavításának idejére vonatkozik. A kapualj bal oldalán ülőfülke található, jobbra pedig az őrszoba ajtaja nyílik, Az őrszoba déli falában egykor felvonóhidas gyalogkapu volt, melynek csekély maradványa még látható. A kaputoronyhoz vezető út olyan meredek volt, hogy a felső szakaszon a szekereket kötéllel eresztették le, mint ahogy a XVI. századi leltár mondja: ,"azon kulseó kapunál egy nagy eoregh kender kuthel kyn zekeret bochatnak alá".

    A kaputorony emeleti helyiségeibe ma a Sennyei-bástya felől lehet bejutni, ahonnan egy reneszánsz ízlésű ablak és néhány lőrés nyílik a felvezető útra. A Sennyei-bástya Giulio Turco alaprajzán nem szerepel, és valószínű, hogy a XVII. században épült. Elsőrendű feladata a külső kaputorony és a vár bejáratának védelme. Belsejében védőfolyosón közlekedtek.

    A külső kaputoronytól falszoros vezet az öregtoronyhoz és az ezt körülvevő Nagy-bástyához. A falszoros délről pártázatos fal, északról a palota magas fala védte. A pártázatos várfal belső oldalán ma is látható a védőfolyosót tartó egykori gerendák nyílásai és a fal alsó részén néhány lőrés.
    Az öregtorony alatt a falszoros bal oldalán kettős nyílású belső kaputorony és előtte a farkasverem látható, amellyel szemben egy kisebb bástya ugrik ki a déli várfalból. A Nagy-bástya sarkát erősítő támpillér mögött egy ráccsal lezárt ajtónyílás van.
    A farkasverem felett két híd biztosította a bejárást, az egyik a 3 m széles lovas kapuhoz, a másik az alig 1 m széles gyalogkapuhoz vezetett. A felvonóhíd kőperselyei még megvannak. A farkasverem mintegy 4 m széles és mély, hosszúsága pedig kb. 8 m.
    A lovas kapun keresztül a kapuközbe jutunk, ahonnan a darabontok szobája nyílt. A kapuköz a tekintélyes épület- és falmaradványokkal övezett várudvarba vezet. Innen jobbra a fellegvár emelkedik a magasba, mely a vár legrégibb, a XIII. században épült része. A várudvart délről lezáró falban egy elfalazott félköríves bejárat látható, amely a vár legkorábbi kapuja, fölötte az 1959-ben megtalált címer, Vetési Albert püspök (1458-1468) címerének helyével.
    A fellegvárba a belső kaputorony melletti keskeny kapun és folyosón jutunk. A folyosó keleti oldalán nyílt a kápolna, mellyel szemben egy dongaboltozatos helyiség ajtaja látható. A kápolnát 1498-ban Vitéz János püspök építette, feltárt maradványai XVII. századi átépítésről tanúskodnak. Az öregtoronyhoz felvezető folyosó végén kis kapu nyílik a fellegvár északi udvarába. Az öregtorony északkeleti sarka mellett, egy szűk falszoros keleti falában homokkőből és téglából rakott kút kávája látható.

    Az öregtorony földszinti, dongaboltozatos termébe a keleti falszoroson keresztül lehet bejutni. Balra, a vár felé eső töltésben az 1961-ben helyreállított XVI. századi ágyúállást találjuk. A déli udvar nyugati felét már előzőleg beépítették és az itt épült ház bejárata, ablaka a déli várudvarra nyílt. Az alapjaiban XIII. századi öregtorony falai csaknem teljes magasságukban állnak. A fal vastagsága a földszinten --a déli oldalt kivéve - a 3 métert is eléri. A bejárattal szembeni boltozott ágyúállást a XVI. században, a Nagy-bástya megépítésekor alakították ki. Az öregtorony földszintjéről feljárás csak a fellegvár nyugati oldalán, a csigalépcső építményénél levő emeletre vezető lépcsőn lehetett.
    A belső kaputorony udvar felé eső bejárati nyílásánál lépcsőépítmény vezet a palota emeletére, melyet a XVII. században építettek az egykori palotához. A földszinti szobából lépcsőfeljáraton lehet a darabontok szobája felett kialakított szintre jutni. A palota déli helyiségsorába egy ajtónyíláson keresztül vezet az út. Itt a Hosszú-pincének nevezett részen keresztül a kis-pincébe, majd a Nagy-pincébe érünk. A Hosszú-pince egészen a Magas-toronyig ér. A Magas-torony előterének északi oldalán lépcső vezet fel a nyugati töltés fölötti védőfolyosóra.
    A nyugati töltéshez csatlakozó északi töltésben egy torony földszinti részét, emeleti falait és egy ágyúállás maradványait tárták fel. Az északi és keleti töltés csatlakozási pontjánál találjuk a XVI. század közepén épített és a Köves-bástyába vezető folyosókat. A bástya nevét Köves András püspöktől kapta, aki várnagyával, Ormányi Józsával a XVI. században építkezett a várban. A bástyát 1554-ben építették, eredetileg kétszintes volt, felső emeletét csak később építették rá, sátortetővel fedték be.


    A várudvar északkeleti sarkában vízgyűjtő medencét tártak fel, amely fölött egy kis épület állt.. Falainak maradványai még láthatók, és feltehetően tetejét fazsindely takarta le.
    A külső pártázatos, lőréses várfalak mögött különböző rendeltetésű helyiségek sora húzódik, több ágyúállással és egy boltozott kis helyiséggel, melynek külső fala maga a várfal. Az ágyúállás és a kisebb építmény előtti részben lehetett az istálló, felette az emeleten lakóhelyiségek helyezkedtek el. Az istálló utáni helyiséget később alakították ki az ágyúterem előterévé. Ezt és a szomszédos helyiséget a fűtőfolyosóról gyújtották be, az udvar felé eső következő szoba konyhájával együtt. Itt található a konyha és mellette a sütőház maradványa. A keleti szárny készült el legkésőbb, utána jelentősebb bővítésekre már nem került sor.
    A vár alatt, a Várhegy északnyugati lejtőjén található az ún. Tarisznyavár , amely soha nem volt önálló erődítmény, hanem a városkaput védő torony romja. 1958-ban az Országos Műemléki Felügyelőség erősítette meg.
    Sümeg és vidéke már az őskorban is lakott hely volt, később római provincia lett.
    A várostól nyugatra a Marcal-völgy egyik részén római települést és egy négyzetes alaprajzú castrumot, valamint egy háromhajós ókeresztény bazilika maradványait tárták fel.
    A honfoglalás során a Lád nemzetség szállásterülete volt. E nemzetség utolsó tagja, Bulcsú 955-ben Augsburgnál csatát vesztve meghalt, így birtoka Árpád fejedelmi nemzetségéé lett. I. István király 1000 körül, mint királyi birtokot adományozta a veszprémi püspöknek.

    A hagyomány szerint már Koppány vezér idejében egy várszerű erődítmény állt itt, ahol a templárius lovagok megtelepedtek, és a Várhegy déli oldalán 1210 körül megvetették a mai vár alapjait. Mások szerint a tatárjárás után, 1260-70 körül a Kaplony nembeli Zlandus veszprémi püspök építette meg a vár magvát, megint mások szerint feltehetően a Balogh nemzetségből származó Széchy II. Pál püspök idejében, 1263-75 között került sor annak felépítésére.
    Első említése 1292-ben történt, amikor a várat Miklós nádor foglalta el Martell Károly részére. Ezután III. Endre király visszaadta a veszprémi püspöknek. Első várnagyát 1318-ból ismerjük, Bedur ispán fiát Pétert, aki a veszprémi káptalan előtt Omode fia Páltól 20 márkáért megvette a Veszprémváralján levő birtokrészt.
    A községről 1340-ben olvasunk, amikor már temploma is van, ahol Gergely a pap.
    Amikor a veszprémi püspök III. Emdrétől a várat megvette, akkor inkább még csak egy megerősített lakótorony lehetett. A XV. század közepén Unyomi Miklós várnagysága idején és irányításával kezdődött meg a vár kiépítése. Ebben az időben építették meg a külső és belső kaputornyokat, a kettő közötti pártázatos várfalat, és ekkor került Vetési Albert püspök címerköve is a korai vár kapuja fölé. Elkészült a kapu mögötti falszorosban a gótikus kápolna, az alsó vár feletti sziklaperemen pedig az emeletes palota. Az építkezést a XV. század végén Vitéz János püspök folytatta a kápolna építésével.
    A vár első ostroma 1440-ben volt, amikor az Ulászlót támogató Rozgonyi Simon veszprémi püspök birtokában álló Sümeg vára sikeresen ellenállt az Albert király özvegyének, Erzsébetnek a pártján álló Szécsi-Kanizsai-Garai-Czillei-liga támadásának. Ekkor Unyomi Miklós volt sümegi várnagy.


    Ulászló egy 1442-ben kelt oklevelében van arról szó, hogy a támadók a várat az 1440-es ostrom során körülsáncolták. Ebből a várat legújabban feltárók arra következtetnek, hogy a sáncolás az akkor még nagyrészt beépítetlen várhegy fennsíkjára néző fellegvári oldalon történt. Talán éppen ennek a támadásnak a tapasztalatai vezettek arra, hogy Unyomi Miklós várnagysága idején, 1471-ig a várhegy egész fennsíkját védőfallal vegyék körül.
    Mátyás király halála után Habsburg Miksa serege szállta meg a Dunántúlt, és ekkor Vitéz János püspök Sümeg várát is átadta neki, de Kinizsi Pál 1491-ben Nagyvázsonnyal együtt visszafoglalt.
    A vár első, eddig ismert összeírása 1524-ből való, amely pontosan leírt a vártartomány gazdasági és birtokviszonyait, a vár őrsége és felszerelésére vonatkozó adatokat. Ekkor a vár őrsége egy várnagyból, egy alvárnagyból, négy fegyveres őrből, hét kapu őrzőből, egy pékből és egy kertészből állt. Hadifelszerelése 4 ágyú, 27 szakállas puska, fél hordó puskapor, lándzsák és nyilak voltak. A csekély őrség és felszerelés azt mutatja, hogy ekkor még inkább csak gazdasági központ, mintsem fontos vár lehetett. Ebben az évben nevezte ki Váradi püspök devecseri Csoron Andrást sümegi várnagynak, aki tovább erősítette a várat, megépítve az északi falat és annak támpilléreit. Amikor 1528-ban Kecseti Márton lett a veszprémi püspök, visszakövetelte a püspökség tulajdonát, a sümegi várat. Csoron azonban csak abban az esetben volt hajlandó ezt megtenni, ha a vár megerősítésére költött többezer aranyát visszakapja. Maga Ferdinánd király is felszólította a várnagyot a vár átadására, amely végül is 1537. április 13-án történt meg, de Csoron követelése fejében elvitte a vár felszereléseit, fegyverzetét és az élelmiszert.
    Amikor a török 1543-ban elfoglalta Székesfehérvárt, és ezzel terjeszkedése a Balaton vidékét is elérte, a veszprémi székesegyház kincseit a sümegi várban helyezték el. Kecseti azonban az összes kincssekkel Pozsonyba menekült, és néhány év múlva áttért a protestáns hitre.


    Sümeg várát a török először 1544-ben foglalta el, de az rövid idő múlva felszabadult. Veszprém várának elfoglalásától, 1552-től, mintegy kétszáz éven át Sümeg volt a püspökség székhelye, ezért Köves András püspök megkezdte az ostrom során megsérült vár felépítését. A vár északi oldalán belsű falakat emeltek, és az északi fal védelmére megépítették a Köves-bástyát. Elkészültek az északi és keleti várfal mögötti ágyúállások, a palota és a fellegár erősítése. Nyolc évig tartó építkezés után 1562-ben villámcsapás okozta tűzvész pusztította el a vár tetőszerkezeteit, melyek kijavítására 200 forintot utalt ki Miksa főherceg. 1569-ben Giulio Turco olasz hadmérnök Sümeg váráról is készített felmérést, amely pontosan mutatja a vár akkori állapotát.
    A tizenöt éves háború során 1605-ben Bocskai István vezére Németi Gergely 2000 hajdúval, valamint török-tatár csapatokkal kelt át a Dunán és megszállta a Marcal vidékét is. Itt keresték fel Hagymási Kristóf és ifj. Nádasdy Tamás, aki embereikkel együtt nem szívesen szolgálták a Habsburg-párti Újlaki püspököt. Hagymási emberei csellel bejutottak a vártba, a püspököt ,,agyonverték és a fejét a várfokon kitették, szolgáit Hagymási hűségére esköttették, és mindjárt urukért küldenek, hogy sietséggel eljönne a várat magának foglalni". Közben Németi megérkezett, az elfoglalt várba saját űrségét helyezte el, majd továbbvonult. Batthyány Ferenc azonban még ebben az évben császári csapatokkal a várat visszafoglalta, majd 1608-ban Ergelics Ferenc püspöknek átadta.
    Bethlen Gábor hadai előtt 1620-ban Sümeg vár védűi is megnyitották a kapukat.
    A XVII. század közepén Széchenyi György püspöksége alatt újabb építkezések történtek a várban és a városban. Kiépítették a palotát és további egy emelettel megemelték a Köves-bástyát. A várost fallal vették körül, melynek öt saroktornya volt, díszes kapukkal. Ekkor épült meg a Tarisznyavár is.

    A vesztett szentgothárdi csatából 1664-ben erre visszavonuló török sereg megostromolta a várost, azt elfoglalta és felgyújtotta, a vár is kigyulladt.
    A vár helyreállítására Sennyei István püspök nevéhez fűződik, aki felépítette a kaputoronynál levű és róla elnevezett Sennyei-bástyát. A város is hamar felépült. És az 1660-as évek második felében már ismét itt tartották meg a megyegyűléseket.
    II. Rákóczi Ferenc szabadságharca során Vak Bottyán vezéreinek, Balogh Ádámnak és Sándor Lászlónak önként hódolt meg a vár őrsége, amely a dunántúli kurucok fontos utánpótlási helye lett. Heister tábornok foglalta vissza 1709-ben császári csapatokkal. A várat 1713-ban hadgyakorlat ürügyén felgyújtották és használhatatlanná tették. Ettől kezdve a tető nélküli falak pusztulásnak indultak.
    A vár régészeti feltárása Kozák Károly régész, helyreállítása Koppány Tibor építész vezetésével 1957-64 között történt meg az OMF költségére, ekkor tisztázták alaprajzi elrendezését, építési korszakait.
     
  15. Létrahuszár

    Létrahuszár Állandó Tag

    A Nógrád megyei Drégely vára az utóbbi időben kedvelt kirándulóhely. Amikor legutóbb ott jártam, meglepően sokan voltak ott.
    1552-ben a budaio pasa, Ali támadta meg 10-12 ezer fővel. A vár kapitánya, Szondy György a mintegy 150 védővel hősi halált halt.
    Az ostrom történetét megénekelte Tinódi Lantos Sebestyén, s feldolgozta e témát Arany János is a Szondy két apródja című balladában.
    (Ha nem sikerülne képet csatolnom a tapasztalatlanságom miatt, úgy bocsánatot kérek mindenkitől, aki erre az oldalra lép, s a fotót nem leli.)


    [​IMG]
     
    Melitta, Kisgadob és Bodka kedveli ezt.
  16. maximuszka

    maximuszka Állandó Tag

    Szigetvár

    A szigetvári vár alapjainak lerakását a XIV. század végén kezdték el. Jelenlegi formáját az ostromok utáni felújítások során, a XIX. század végére érte el. A magyar történelembe az 1566-os ostrommal írta be magát,amikor Szulejmán szultán Bécs ellen induló közel 80.000 fős seregét az akkori várkapitány Zrínyi Miklós horvát bán, a várfalak előtt mergállította. Zrínyi 2500 katonájával védte a várat, de a szűntelen ostrom után a külső erődítményt feladta és a belső várba húzódott a megmaradt 800 katonájával. Szeptember 5-én Szulejmán szultán elhunyt, amiről sem az ostromló sereg, sem a védők nem tudtak. Két nap múlva, mivel az égő belső várat már nem tudták tartani, Zrínyi kitört a várból. A vár eleste után 123 évig török zászló lengett a vár felett.
    A várudvar közepén Szulejmán dzsámija áll a csonka minarettel, benne a Mekka felé tájolt imafülkével és a faltöredékeken látható perzsa-arab nyelvű feliratokkal.
    A várban történelmi-, képzőművészeti kiállítás illetve török panoptikum várja a látogatókat.
     
    Bodka kedveli ezt.
  17. Mrs Tanár

    Mrs Tanár Állandó Tag

    Tiszadob

    Andrássy - kastély
    "Tiszadobon az Andrássyak 1741-ben jelentek meg, mint földbirtokosok, beházasodás révén jutottak dobi birtokaikhoz.
    Az első Andrássy Tiszadobon, báró, (később gróf) Andrássy Károly volt, akinek jelmondata
    - "Fidelitate et Fortitudine"- (Hűségért és bátorságért) márványba vésve áll az utód, gróf Andrássy Gyula kastélyában.
    A kastély 1880és1885 között épült. Tervezője Meinig Arthur, akit a gróf arra inspirált, hogy ötvözze egybe a magyar történelmi romantika legnemesebb építészeti elemeit elsősorban a vajdahunyadi vár stílusára hagyatkozva.
    A kastély kertje a művészi gonddal tervezett és gondozott angol-és franciapark volt, benne híresen szép rózsalugasokkal, melyet virágkorában, úgylehet, Erzsébet királyné is megcsodált. Az egykori harmónia legértékesebb maradéka, a tiszafa-koszorúba fogott bukszus-labirintus, ma is bebarangolható.
    Bugár Mészáros Károly tanulmányából kiindulva azt mondhatjuk, hogy mindenekelőtt a vajdahunyadi vár egyes elemei uralják a kastély tömbjét.
    A tiszadobi kastély kerek saroktornyának előképét a vajdahunyadi vár északi sarkában álló kerek Hímestoronyban azonosíthatjuk...
    [​IMG]
    forrás: Tiszadob honlapja

     
    Melitta, zsuzsanna03 és misslaura kedveli ezt.
  18. harcsa75

    harcsa75 Állandó Tag

    Ma estére kiválogatom az eddig készült idei képeket.
    Addig is itt vannak az eddigiek, egyben , becsomagolva.


    Rejtett tartalom:
    **Rejtett tartalom: A tartalom megjelenítéséhez kattints a 'Tetszik' gombra.**
     
  19. Lessbit

    Lessbit Új tag

    Üdvözlet Kedves Topiklakók!

    Érdeklődésem hosszú évtizedek óta vonz régi váraink iránt. Barátaimmal komoly munkát folytatunk pár éve, hogy a Történelmi Magyarország honfoglalástól számított minden erődített helye bemutatásra kerülhessen az interneten, majd később könyv formájában. Szívesen vállalom a virtuális kalauzolást ebben a témakörben, minden érdeklődő Topiklakó számára. És mivel sok helyszínt csak évek múlva tudunk ismét felkeresni, hasznos számunkra minden friss információ, akár negatív, akár pozitív változások történtek az adott helyszíneken. Virtuális barangolásra szívből tudom ajánlani honlapunkat, amely a www.varak.hu webkikötőben található. Kellemes böngészést!
     
    Bodka és harcsa75 kedveli ezt.
  20. Lessbit

    Lessbit Új tag

    Köszönöm ezt a pozitív visszajelzést, mindannyiunk nevében és örömmel, köszönettel vesszük minden anyag átadását, ami segítheti a munkánkat! Jelenleg viszonylagosan kevés idő van a folyamatos frissítésre, mivel az Erdély könyv és annak pontosítási miatt rengeteg tennivaló akad. Gőzerővel halad a délvidéki anyag gyűjtése is, ebből viszont egyre több helyszín bemutatására került az elmúlt esztendőben. Az archívum persze igen tekintélyes és hamarosan az eddig egy kicsit elhanyagolt Felvidék is kiegészül olyan feldogozottságig, ami a többi leszakadt területre jellemzően már rendelkezésre áll a téma iránt érdeklődőknek. Sajnos még pár hozzászólás hátravan a képeitek megtekinthetőségéig, de igyekszem gyorsan letudni a "kötelező" hozzászólás mennyiséget. :)
     

Megosztás