Mini mesék 2.0 IV.

Published by 19angel52 in the blog 19angel52 blogja. Megtekintés: 224

letöltés.jpg

A vadlovak békésen legelésztek kedvenc helyükön a Védett Völgyben. Bármerre is csatangoltak nap közben ide mindig visszatértek. Ma a tengerparton vágtáztak, játszadozva a folyton fújó széllel, és a hullámok kavarta vízpermettel. A fáradtságtól elcsigázva, csoportokban heveredtek el a magas fűben, beszélgettek. A többiektől egy kicsit távolabb, fiatalokból álló csapat hallkan sugdolózott. Most is az volt a téma, mint mindig, ez az egész tök unalmas, le kellene lépni, szétnézni a világban. Most azonban komolyan gondolták, és kora hajnalban el is indultak. A frissen kapott szabadságtól megrészegülve viháncoltak, felverve a föld porét és a környék csendjét. A zajra felfigyelt a környéken ólálkodó farkasfalka és azonnal arra vették az irányt. Pillanatok alatt kialakították a végzetes támadókört. Amikor a fiatal csikócsapat észlelte a veszélyt már késő volt, a kör egyre szűkült. Jó lett volna tudni, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, de egyikük sem figyelt oda mikor az öreg, tapasztalt vezérkanca beszélt erről. A helyzet teljesen reménytelennek látszott, amikor egy hatalmas dörrenés hasított a levegőbe. Olyannak hangzott, mint a mennydörgés, mégis valami más volt. A farkasok már megtapasztalhatták ezt a szörnyű zajt, mert azonnal menekülőre fogták és pillanatok alatt eltűntek a sűrűben. A bátrabbak kinyitották a szemüket, egy lovat láttak a hátán egy másik lénnyel, akinek valamiféle füst szállt ki a végtagjából. A ló felnyerített:

- Meneküljetek bolondok, amíg megtehetitek. Csak azért ijesztette el fegyverével a ragadozókat, hogy Ő ejthessen benneteket fogságba. Aztán jön a betörés és egész hátralévő életetekben hurcolásztathatjátok a hátatokon a kétlábú. Higgyetek nekem! Én is így jártam, valaha szabad voltam, mint a madár, de már rab vagyok!

A csapat nekilódult és egyvégtában meg sem álltak a Védett Völgyig. Éppen akkor ért haza a ménes. Senki nem szólt semmit a történtekről.

A vezérkanca rájuk nézett, majd félrevonult. Elővette a mobiltelefonját és konferenciahívást kezdeményezett a Farkastanya, a Nyugdíjas Színészlovak Otthona, és a Műkedvelő Cowboy részvételével. Amikor mindhároman vonalban voltak, a következőt mondta:

- Köszönöm mindenkinek a közreműködést, azt hiszem a lecke működött és alaposan meggondolják, hogy még egyszer ellógjanak…


Bagoly Ernő már megette az egere javát. Magányosan élt, egyetlen szórakozása már csak a televízió maradt. A látásával még nem volt problémája, de a híresen jó hallása már sajnos megtompult, ezért állandóan teljes hangerővel bömböltette a masinát. Ernő lakásául egy hatalmas platánfa szolgált, amely az erdei tisztás közepén helyezkedett el. Társbérlői is akadtak: Mókus Menyus és családja, egy száműzött királyi hollócsalád, és a fa gyökerei közt élő Vakond Bendegúz. Elsőként a főúri hollófamília szedte a sátorfáját mivel a nagy zaj zavarta a délutáni teázásukat. Ezután következtek Mókus Menyusék, mert a gyerekek a pszichológus szerint az állandó zajtól lettek agresszívek és hiperaktívak. Legtovább Vakond Bendegúz tartott ki, de egy idő után ő is beleunt, mert a hangzavar miatt állandóan leszakadt a könyvespolca a hálószobában.

A tisztás szélén egy barlang szája tátongott. Itt éltek Medve Edömérék, három boccsal. Már megszokták és elviselték Ernő hangos tévézését, ám egyik nap Edönér sikertelen mézbeszerzésről tért haza, ráadásul az orrát jól összecsipkedték a mézőrök így nagyon mérges volt. Vacsoráig próbált szunyálni egy cseppet, de a zaj nem hagyta. Felpattant és döngő léptekkel a platán felé vette útját. Háromszor kellett bekopognia a maga módján, - hogy majd kidőlt a fa -, mire Ernő bozontos feje jelent meg az ajtóban:

- Mi történt? – kérdezte riadtan.

- Az van tollas barátom, hogy a tévéd miatt szenved az egész környék, ha nem találsz valami megoldást, nem állok jót magamért! – kiabálta és rácsapta az ajtót a bagolyra.

Néhány napig csend lett, de aztán kezdődött minden elölről. Edömér azonnal reagált és már indult is, hogy lerendezze az ügyet, párja és a bocsok alig tudták visszatartani. Mikor egy kicsit sikerült lenyugtatni Edömért, Mackómama megszólalt:

- Biztos van más megoldás is, mint az erőszak útja…

- Talán mi is költözzünk el, mint a többiek, hol találsz még egy ilyen jó barlangot, mint ez? – morogta Edömér.

- Drágám, aludjunk rá egyet

Másnap Mackómama felszedelőzködött és bement az Erdei Tanácsba.

Délután Ernő ajtaján megint dörömböltek, óvatosan nyitott ajtót. Az egész medvecsalád ácsorgott odakinn. Medvemama megszólalt:

- Kedves Ernő! A hivatalban megtudtam, hogy nem olyan rég volt a születésnapja. Fogadja tőlünk szeretettel ezt a nagyszerű kvadrofon fülhallgatót, amivel élmény lesz tévéznie.

Azóta béke honol az erdőben…


Viziló Béci egyik nap gitártokkal a kezében érkezett az iskolába. Azonnal híre ment a suliban. Béci nem tartozott a népszerű gyerekek közé, de most varázsütésre megváltozott minden. A fiúk irigykedve nézték, ahogy Bécit körbe zsongják a lányok. Még az iskola szépe Pillangó Ajnácska is tiszteletét tette, sőt meg is szólította:

- Bécike, nem játszanál nekünk valami szépet?

- Anyukám azt mondta, hogy a nagyszünetig nem nyithatom ki a tokot. – válaszolt Béci fülig elvörösödve.

- Jó, kivárjuk. – mondta Ajnácska.

Éppen arra vitt el az útja Kelemen énektanárúrnak. Meglátta Bécit és azt mondta:

- Szia, Béci. Nem is tudtam, hogy gitározól. Szívesen látunk az iskolai zenekarban!

Elérkezett a várva-várt nagyszünet. Bécit kíváncsi tömeg figyelte. Megnyikordult a tok zárja, Béci belenyúlt és kivette a tízóraiját, amely egy két kilós kenyér volt hosszában elvágva, telerakva minden finomsággal. Béci jóízűen falatozni kezdett, maga körül csalódott morajjal.

Néhány nap elteltével Béci újra a gitártokkal állított be.

- Na, mi van, anyuka megint csomagolt a pici fiának egy kis elemózsiát… - hallotta maga mögött.

Béci elengedte a füle mellett a megjegyzést, meg sem állt a zeneteremig. Bekopogott. Kelemen tanárúr lesett ki:

- Bújj be Béci. – nyitotta szélesre az ajtót.

Nemsokára csodálatos gitárdallam töltötte meg a folyósót…
Beka Holt kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...