halihóóó

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 1068

T.-bolyda

Tegnapom másnapján, mogorva reggelen,
Szétvet az indulat. Zoknimat nem lelem.
Ott lapul, ahol épp a csülköm lelökte.
Sajnos a gondolat nem segít előbbre.

Mogorva reggelen szétnézek szobámban.
Ragyog a nap, de még agyamban homály van.
Forognak szemeim, forgatom a nyakam,
Szédülés környékez, úgy tűnik hasztalan.

Éppen elfogadnám, hogy csupasz a lábam,
Bevillan, van másik a szekrény aljában.
Recseg az ajtaja, nyitom a sifonért.
Jól tudtam: nyúlok a tartalék zokniért.

Húzom az egyiket, combomig felszalad.
Agyonritkult volta akkorára szakad.
Ha rajta múlana nyakamig is húznám.
Dühösen, párosan nyeli el a kukám.

Harmadik nem lévén, marad a keresés.
Esély növelendő, vízszintesre esés.
Felszántom a padlót, keresem a zoknit.
Oly használt nem lehet, hogy csak felszívódik.

Ösztönös evezés a heverőm elé.
Sötét, koszos alja hívogat befelé.
Hosszabb a lába, mint fejem átmérője.
Lehetőség adva. Kúszhatom előre.

Vakon araszolok, látni szinte semmit.
Fájdalmas epizód üt be - a keservit.
Rozsdás szög kerül a kezem alá, elé.
Heves fejmozdulat alulról felfelé.

Nyikorog a deszka, ahogy lefejelem.
Fáj az egyébként is gyengélkedő fejem.
Eszméletet vesztek néhány pillanatra.
Aztán megéledek egy jól ismert szagra.

Új reményre lelve megkettőzve mászok.
Menekül a sok pók, én meg kotorászok.
Egy apró koppanás: a fal kontra fejem.
Kezemben a zokni. Köszönöm istenem!

Aztán a lábamon ahogy kitolattam.
Toppon vagyok. nekem nincs megoldhatatlan.
Még annyit leírnék, örülj a rémhírnek:
Megyek, jelentkezek holnap detektívnek.
kalzsu és imrucika kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...